Emléklomok
Téged látlak, mikor magamba mélyedek,
Csendben ülök, s emléklomokba révedek.
Szelektálni kéne már az érzéseket,
Már az emlékeink sem kellenek!
Nem haragszom rád,
Hisz minden az én hibám.
Igaz, neked is volt szereped,
De amit tettem, nem te tetted.
Nem akarok semmit se érezni irántad!
Se rád vetíteni haragomat.
Megvetem inkább magamat,
Téged mindenből kihagylak.
Felesleges volt az a több, mint négy hónap,
Talán már nem is akarom megismételni újra...
Elég volt talán belőled ennyi,
Ezt úgyse tudjuk már helyrehozni.
Tudod, hogy előtted ilyet még nem éreztem,
De megjegyzem, nem is fogok többet!
Sok volt, amit adtam,
S cserébe szinte semmit se kaptam...
Lehet, te voltál a méreg,
De én a hatás,
Így lett kapcsolatunk beteges,
Aztán azzal a csókkal véges.
Nem akarlak újra, így is fáj,
Elég volt! Többet ne bánts!
Vidd az emléklomjaid a szeméttelepre,
Ott majd bedobják őket az égetőbe!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!