Szerző

Hajdu Mária

Életkor: 61 év
Népszerűség: 141 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 282 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. március 21.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (27)

Hajdu Mária

Otthonból ház

Mikor kiürült a fészkünk,
igaz, kevesebb lett gondunk.
Eddig csak Őértük éltünk,
most házzá vált otthonunk.

Magányban telnek a napok,
egymást bámulják a falak,
mert mind elmentek a "nagyok",
utánuk csak visszhang maradt.

Ketten maradtunk, vén szülők,
az egymás igazán élve.
Már napról napra készülők,
boldogságukat remélve.

A kapu gyakran kitárul,
s dalra fakad minden madár.
Kicsit enyhül a hiányuk,
a szülői ház hazavár.

Mikor kiürül a fészek,
beléköltözik a magány.
Mennyire vagyunk rá készek?
Én azt hiszem: egyáltalán.

Isaszeg, 2019. február 8.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


lorso2019. október 16. 11:32

Szép vers!
Zsolt

Nichi-ya2019. március 29. 20:13

Tartalmas alkotás. Sok szeretettel, szívvel gratulálok.

1111112019. március 25. 09:51

''Mikor kiürül a fészek,
beléköltözik a magány.
Mennyire vagyunk rá készek?
Én azt hiszem: egyáltalán.''
Nagyon érzékletes, szépen megírt vers, bizony szomorúan vesszük tudomásul, hogy útjukra kell engedni a ''fiókákat'', szívvel: Piroska

John-Bordas2019. március 23. 22:03

Mi mind vegig jartuk ezt,jo is meg nem is ez igaz,a haz nem arva ha ti ketten meg mindig szeretitek egymast.Szep vers,figyelo es sziv

Gyula162019. március 23. 18:27

Szomorúság van soraidban kedves Mária. És érthető is. Az üres ház, bizony kedvrontó. Jelzi, hogy az idő jár felettünk.
Azt hiszem okosat nem igen lehet mondani. Magányosan telnek napjaink.
Szívvel gratulálok szép, és tartalmas versedhez.
Üdvözlettel Gyula.

Kicsikinga2019. március 23. 16:01

Nagyon megértettem, szép versedet.

Motta2019. március 23. 14:11

Szerencsére majd jônnek az unokák.
Szívvel olvastalak
Motta

hangyasi2019. március 23. 08:39

Vajon nekünk is ilyen lesz?
Nagyon tetszik, remek vers lett.

Merluccius2019. március 22. 14:51

Átérzem kedves, tiszta, szomorú büszkeséggel teli versedet!
Szeretettel: M.

JohanAlexander2019. március 22. 09:48

Mária, nincs csodálatosabb érzés, mint mikor kik elhagyták a ''fészket'',
újra visszatalálnak. Hatalmas szívet hagyok!

degiabi2019. március 22. 07:45

Nagy szívvel gratulálok! Nem várom ezt az időszakot!

Zakeus2019. március 22. 05:38

Ezt mi is átéljük most még jólesik, egy kicsit megkönyebbűlve mert annyi gyerek van.
Szívvel, szeretettel gratulálok!
Gábor.

Pflugerfefi2019. március 21. 22:27

A fészek mindíg kiürül,
majd újra benépesül,
Szivvel olvastalak!
Feri.

Sanyipapa2019. március 21. 22:08

❤-vel
Sanyi

molnarne2019. március 21. 21:59

Remek alkotás család versedhez nagy szívet hagyva szeretettel:ICA

m.falvay2019. március 21. 20:56

Ez nálunk is aktuális téma , de hál isten jönnek a gyerekek vagy mi megyünk .
Szívvel Miki

anci-ani2019. március 21. 20:44

''A kapu gyakran kitárul,
s dalra fakad minden madár.
Kicsit enyhül a hiányuk,
a szülői ház hazavár.''
Így van, amikor kirepülnek a '' fészekből a fiókák''
Üres lesz minden kong a hallgatás...
A szülök, örömmel visszavárják, hogy újra boldogságtól legyen hangos a ház! :)
Szívvel gratulálok szép igaz, megható versedhez:
Anci

41anna2019. március 21. 20:12

Igen így van!
Jó vers!
❤ 10. Melinda

1-9-7-02019. március 21. 18:08

Kedves Mária nagyon szomorú szép versedben fantasztikusan kiválóan érzékelteted az otthon és ház fogalmának különbségét Hiszen nincs szomorúbb látvány egy ''kifosztott'' fészeknél Egyet értek veled hogy nem lehet felkészülni rá egyáltalán Család versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó

kokakoma2019. március 21. 18:00

Valóban így van!!!!!. Szívvel János

Pesterzsebet2019. március 21. 17:30

Kedves Mária! Nagyon szép a versed, és bizony úgy van, ahogyan írod. A gyerekek nélkül üres a ház. Szívvel olvastam. Üdv. Gina

Zsuzsa03022019. március 21. 17:27

Nagyon szép, kifejező versed köszönöm, hogy olvashattam. Szép estét kívánok erőben, egészségben: Zsuzsa

feri572019. március 21. 16:20

Gyönyörű versed Mária
Nagy Szívvel jelölöm kedvencemnek, remek alkotás
Feri

SzaipIstvanne2019. március 21. 16:17

Draga Maria! Otthonbol haz. Nagyon kifejezo mar a vers cime is.
Nagyon remek vers.
''A kapu gyakran kitarul,
s dalra fakad minden madar.'' De szepen irod.
Szivvel, szeretettel: Maria

editmoravetz2019. március 21. 16:09

Kedves Mária!
''Mikor kiürül a fészek,
beléköltözik a magány.
Mennyire vagyunk rá készek?
Én azt hiszem: egyáltalán.''

Ez így igaz...

Szívet hagyok vigasztalásul: Edit /1./

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom