alvási paralízis
meg se moccantak a parancsra,
súlyos oszlopként hevertek a párnán
fejem mögé kinyújtott karjaim...
halványan átfutott az agyamon,
hogy talán valami erős zsibbadás.
aztán, emlékszem, tisztán hallottam
a hangom, ahogy kétszer, angolul
kérdezi: "hé, van ott valaki?"
a kérdés természetesnek hatott,
a hang valahogy nem egészen...
pedig egyik sem volt az,
mert én igazából azt hittem,
hogy az árnyékod ül ott az ágyon,
jobb oldalt, ahol te szoktál lenni,
és csendben figyel engem.
2019. február 22.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
S.MikoAgnes2020. június 8. 08:28
Üdvözöllek ismerőseim körében!
Kedves Anita!
Egy hozzászólásod inspirált verseidre rákeresni! Érdemes volt!
Csodás, költői gondolatokkal megfogalmazott a versed, amely a szomorú hiányt fejezi ki!
Nagy hatással van rám!
Figyelőmbe vettelek a kölcsönösség reményében!
Nagy szívvel(13.) ölel:Ági
Emese662020. június 4. 19:23
Szép! Gratulálok!
Mikijozsa2020. június 1. 19:36
gratulálok nagyon tetszett
Filemon2019. április 25. 04:18
Érdekes
kicsikincsem2019. április 3. 13:08
...szomorú... Szívvel gratulálok.
Ilona
Pera762019. április 1. 15:59
Lájk.
donmaci2019. március 31. 17:20
Nagyon jól versbe írtad! Szívvel Józsi
gypodor2019. március 31. 07:46
'' igazából azt hittem,
hogy az árnyékod ül ott az ágyon
jobb oldalt, ahol te szoktál lenni,''
Erős sorok, jó vers!
Szívvel
Gyuri
estilala2019. március 30. 23:36
Mélyre hatol a lelkemben a vers... nagyon szép!
41anna2019. március 30. 19:56
Szomorúan szép vers!
❤ 3. Melinda
feri572019. március 30. 18:08
Nagyon szép érzelmes alkotás átéreztem Anita
Nagy Szívvel gratulálok
Feri
feri572019. március 30. 18:05
Nagyon szép érzelmes alkotás átéreztem
Nagy Szívvel gratulálok
Feri