Szerző

Dósa Dávid

Népszerűség: 5 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 84 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. április 5.
A vers helyenként a szerző szándéka szerint nem követi a magyar helyesírás szabályait.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Dósa Dávid

Jó ez a verselés

Jó, ez a verselés is olykor olyan hülyeség.

Ha nincsen benne olyan, ami heves! Ami ég!
Csak elszáll, mint a szándéktalan gyermekből a lég.
A szándéktalan egyszerűség ösztönös - a vég.

Írhatok én rengeteget - napjaim teljenek,
érezvén: "felesleg, én? - márpedig nem lehetek".
Írhatom, hogy imádtalak, szívből szerettelek?

Hogy alig két esztendőre rá meg már kapával
kergettelek? Írjak neked remek tanulságot?
Életutam porából gyúrt, huncut valóságot?

A jóságot? A gonoszt? Ily jellemzőket ki oszt?
Leginkább a neomodern, de abból is a poszt.
Írjak tán szenvedésről? Örök témakör. Oszt`

talán igaz, engem emez mélyen érint, tényleg!
Megviselt az élet! Gyerekkorban első körben
kifolyt mindig orromon a tojáslikőr. De még

élek. Csak hiába: nem fogom a Netflixet a
nagyszobába`. Na, kinek van cudar világa?
Anyám olykor noszogat szelíden: menjek bele

magába. Az anyámba! Aztán ad pénzt. Elvetélt
abortusz, bár mára már-már letudva az ára.
Ha gyerektartásba fordul át gyerekhajtásból

anyám, talán már a vers lehetne anyám helyett
új anyám! Nevess csak: szép, ám merő áhítatból
verselés? Nívója és írója - a kevés - már

csak emlékezés. Így űzzük a verselést: olcsó
képzet közrefog egy fénytörést. A néző feláll,
ünnepel egy zavart, rideg fecsegést. A költő

mohón konstatálja: "de kedvelem e kedvtelést".
Ez a verselés. A romlás legidősebb lánya.
Leplezi a nyílt gerincét (szemben áll) - s megölel.

Viszontvárja. Mohón átkarolva nyelvét számba
mártja, és én egyszeriben tapintom és érzem:
Színe s ízes keserve meglétében hiánya.

Akkor tudnék magamnak rokonommá lenni, ha
nem lenne az bennem, kinek küzdök kedvre tenni.
Morál, te kiút! Te honnan vagy kivált? Abból, mit

bármelyik hangosabban kiált? Kérek nyomot. Hints
lábnyomomra sót, karoddal önmagadra ints! A
hang zavar a csendben - egy suttogás nincs, amíg a

házmesterünk nem szólt ránk, hogy meglazult a kilincs.
Miért adod nekem az ihletet? Ha rohammal
aztán kedvem szeged, s azt is, mi - látszólag - kedves

neked, megszünteted? Pedig neked verselgetek.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


DedMor(szerző)2019. augusztus 6. 06:17

jajj köszönöm :)

Hikari2019. április 23. 19:24

Imádom! Nem keresek
hibát, mert látom a versedet
és nincs. Puszilom az áthajlásaid!
- Vagy enjambement, vagy akármi -
egy kincs!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom