Szerző

Tóth Henriett (Jeffyta)

Életkor: 30 év
Népszerűség: 12 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 104 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. május 1.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Tóth Henriett (Jeffyta)

Ketten, mégis egyedül

Együtt vagyunk, egymás mellett
Évek óta némán, csendben.
Magányosan ülünk,
A másiktól távol didergünk.
Látom, hogy vak, látja, hogy vak vagyok.
Mindketten látjuk, hogy haldoklunk.
Ülünk magányosan, csendben,
Némán ordítva egymásnak, hogy ez így nem megy.
Mozdulatlanul rohanunk,
Sebesen a vég felé.
Egy régi, gazdag emlékét szorongatva,
Mely sajnos kevés.
Fuldokolunk,
Megfulladunk a közönyösség árjában,
S közben csalódottan,
Dühösen könyörgünk a magánynak:
Menj el!
Hagy magunkra minket!
Hadd ülhessünk továbbra is egymás mellett,
De ne egymástól távol, dideregve,
Hanem a másik szívében az űrt újra betöltve.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Jeffyta(szerző)2019. május 3. 12:07

@John-Bordas: @Bogsika: Nagyon szépen köszönöm nektek! 🌸

Bogsika2019. május 1. 13:35

Figyelőmbe vettelek :Tünde

John-Bordas2019. május 1. 13:16

Menni kell,a tarsas magany megoli a lelket,versed kitunoen leirja a lassu ''haldoklast''es keseruseget.Versed szepen megirt,gratulalok szeretettel Janos

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom