Makkeső hull
Büszke sólyom figyel a tölgyfán,
makkok hullanak az égből némán.
Talán magot vet majd valamelyik,
s kinő hajnalban az egyik méltán.
Éles szemű madár kiszúr valamit,
haláleső potyog a fáról kopogva.
Talán magot vet majd valamelyik,
a többi pedig meghal elkárhozva.
Suhan a gyors, kegyetlen terror,
makkok kopácsolják a fa gyökerét.
Kínt hallatva nyekken egy kisegér,
teste földön, de feje a magasban.
Eső hull a zöldes-barna felhőkből,
az elmúlást vörös, sárga színezi.
Fájdalom, rettegés remeg hidegen,
kopogás, némaság születik ridegen.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!