Nehézfém
Azt játszom, acélból vagyok,
Bármit,
Csak meg ne lássatok.
Ahogy ott kuporgok én,
A hervadt virág,
És azt üvölteném,
A harcot feladom,
Sodorjon csak az ár,
Látod, hagyom.
Hangom tüske,
Bőröm tövises,
Valódi, szúrós rece.
Voltam egykor porcelán,
De ma morgok,
Mint az oroszlán.
Valamikor még csillogott,
De az óceán a szememben
Elapadozott.
Jön-e napsugár,
Ki fonnyadt leveleimet
Élettel itatja át?
Jön-e hatalmas tűzfelhő,
Minden akaratomat
Elseprő?
Addig is acél vagyok,
Láncok alatti, megkeseredett,
De el nem olvadok.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
feri572019. december 1. 11:05
Nagyon szép szenvedésversed
Szívvel olvastam
Feri
talan.zso(szerző)2019. május 13. 20:02
@John-Bordas: Köszönöm, szépen értelmezte a verset :)
talan.zso(szerző)2019. május 13. 20:01
@Magyaralexa: Csak ha együtt leszünk acélok ;)
talan.zso(szerző)2019. május 13. 20:01
@gypodor: Köszönöm, maradok!
talan.zso(szerző)2019. május 13. 20:01
@donmaci: Köszönöm, Józsi! :)
talan.zso(szerző)2019. május 13. 20:01
@Bo_Flowers: Én köszönöm, hogy elolvasta! :)
John-Bordas2019. május 13. 16:34
Versedben bujkal a remeny,szinte minden soraban,hogy inkabb nem lennel acel ha lehetnel valaki mindene,versedet szeretettel olvastam Janos
Magyaralexa2019. május 13. 14:26
Ifjú szép Zsófia!
Maradj mindig acél!
gypodor2019. május 13. 12:07
Erős és jól megírt vers! Maradj is ACÉL!!!
Szívvel
Gyuri
donmaci2019. május 13. 11:25
Nagyon szépen versbe írtad! Szívvel olvastam. Józsi
Bo_Flowers2019. május 13. 10:50
Gyönyörű szép köszönöm szépen az élményt