Árvai Zoltán

Kéz a kézben

Este egyedül ülve,
Neked ír egy szerelmes szíve.
Tiéd vagyok,
És az is maradok.
Neked örökké lenni,
Minden jót meg tenni.
Mert melletted boldog vagyok,
És tudom tőled, csak jót kaphatok.
Ismét egy felejthetetlen hétvége,
És csak jobban beléd szerettem a végére.
Várom hogy újra karjaimba zárjalak,
Szép szemeden át, a szívedbe láthassak!
Együtt legyünk csak az számít,
És az őszinteség, az nem ámít.
Az élet, ha majd kiír egy új utat,
Csak egy szó kell, csak egy mozdulat.
Én veled tartok amíg szólnak az égi harangok,
Elrúgok egy kavicsot, és veled utána szaladok.
Át egy réten,
Kéz a kézben.
Mert szeretem fogni,
Jó erősen szorítani.
El sem engedem,
Életem veled le élem.
Koszos, hínáros tóban,
Két hal együtt a jóban.
Néha nehéz, mert lelkük túl egyforma.
De mind a kettő, a másiknak a jót akarja!
Most elbújnék a világ elől, és magammal vinnélek,
Hogy veled kis halacskám, boldogan élhessek!