Szabó Martin

Ugyanaz

Ugyanazok vagyunk!

Végigviszem a tervet, amit kreáltam,
Az igazamért, ha kellett, mindig kiálltam.
Nem lökhet le semmi az útról, amin haladok,
Ugyanaz a szív, ugyanaz a lélek, én ugyanaz maradok.
Aki mindig is voltam, az a srác, aki mindent kiáll,
Még ha az kurvára is fáj, mert nincs, aki azt mondja, állj!
A határ a csillagos ég, az út eleje meg én vagyok,
Magam felismertem, szóval továbbhaladok.
A tükörben láttam egy srácot,
Na meg rengeteg összetört álmot.
Motivált, hogy küzdjek, mert csak a bátrak hisznek
Abban, hogy amit szeretnének, azért mindent elérnek.
Ha érzed, hogy pislákol a szívedben a parázs,
Hidd el, az lesz a legnagyobb varázs.
Sose add fel, amíg érzed a tüzet a szívedben,
Ne légy soha telhetetlen, csak élj a jelenben!
Mert hazug emberből már van sok, mint a tenger,
Az élet majd téged is letesztel.
Ha nem mész át a vizsgán,
Olyan gyorsan tűnsz el, mint a villám.
Ne feledd, egy ember vagy te is, olyan, mint én,
Egyszer minket is elér a fény!