Szerző

Élő Zsófi

Életkor: 18 év
Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 144 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. május 20.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges, nonprofit céllal és a szerző, valamint a Poet.hu megjelölése mellett azonban engedélyezett az átdolgozások készítése és publikálása.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

1 láthatatlan tagunk

Élő Zsófi

Sötét utca

Egyik a másik után,
Csak sétálok a sötét utcán.
Testem reszket,
Lelkem ez lett.

Sok hangot ismerek,
De hogy bőröndömben mit cipelek,
Nem tudja egyik se,
Egyedül az utca fénye.

Kacsázni a tavam partján
Messzi ábránd,
Zavaros a víz tükre,
Zavargás ült a szívemre.

Hamis csókok telítenek,
Lelketlen alakok körbevesznek,
Mérget szerelemnek álcázzák,
Lelkemet ezzel meggyalázzák.

Csak egy takarót adjatok,
Az utcáról ha kiszabadulok.
Addig is én itt várok,
Összetörtek a bálványok.

Táncolok a síneken,
Közben figyelnek lesben.
Nézzetek bolondnak,
S én intek a múltnak.

Bőrömön, mint fényképek,
Emlékeztetnek a hegek,
Talán döntéseim egy-kétharmada
Jobb, ha csöndben is maradna.

Látásom is még tisztulhatna,
De egy hang elvezet oda,
Hold világítja utamat,
S ő megtartja titkomat.

A kóboroknak

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


John-Bordas2019. május 20. 21:36

Szomoru hangulatu vers,tele bizonytalansaggal,orulok,hogy olvastam,olel John

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom