Szerző
Jámbor Péter

Jámbor Péter

Életkor: 55 év
Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 122 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. május 21.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Jackal1 láthatatlan tagunk

Jámbor Péter

Agnosztikus ima

Lehunyt szemmel keresni véled, hallani, leginkább Érezni kéred...
Nem is érted, hogy minek és MIÉRT...
Szükséged van Rá? Lehet!

Hát kutatod Őt, nem leled, keresed önzőn, szakadatlan, és ez nem is fáraszt.
Mégis, mikor találod magad egymagadban, valld be;
Tudod a választ!
Önmagad száműzöd egy világba, ahol ma élsz, ma kell, hogy értsd;
Míg világtalanul könyörögsz, becsapod magad is.
Hiszed, más miatt, pedig saját boldogságodért.

Így hát érzéketlenül s talán tagadva térsz be, imába, templomba vagy a hittelen magányba.

Kérleled, pedig nincs benned Alázat! Benned humilitatem nincsen meghajolni,
Térdre borulva meglátni, Kit annyira kérlelsz; Atyádat.

Nem birtoklod e képességet, lehet, éppen ezért Kéred és Reméled.

Adtál magadból, belőled tudásra váró színteret, s hívtad Őt: latinul, emberül, mint ahogyan
Gyermek követeli az anyját az anyai szóért, melegért akár vadul és durván, ha kell.

A gyermek az álomból egyszer megébred, és Újra enni kér, öntudatra kel, s majd
Felnő, hitre vágyik, és imát mond, nem teérted, Önmagáért!

Tanítsd meg őt alázatra, de ne bamba és üres imádatra.
Nem kell kereszt, félhold, Buddha, nem tudod, és más sem tudja,
Az Eleme, Ki ural mindent, hol van, nincs a Földön, ki megmutatja!

Csak olyan, ki hirdeti, olyan, ki Érzi és olyan is, ki eljúdáskodva,
vagy csupán tudatlanul, de tagadja.
Mégis, mind e fajta szomorú magányában, remény szükségének idejében,
vágyódva könyörgi az érintést onnan, ahonnan égbe kiáltotta, hogy az ottan nincsen.

...mormolom imámat én is magányomban, hisz` nekem csak rengeteg a kincsem.
Gyarló büszkeség fekélyében nem hajlik térdem, lépteimmel így Hozzá soha el nem értem.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


szalay2019. június 13. 09:43

Érdekes megközelitése a dolgoknak,mindenki maga dönti el,mely a számára
megfelelő
szivvel gratulálok István

Jackal2019. május 21. 19:23

Érdekes versednél szívet hagyok !
Nem tudhatjuk biztosan vajon van vagy nincs....legyen mindenkinek hite szerint.

...Míg világtalanul könyörögsz, becsapod magad is.
Hiszed, más miatt, pedig saját boldogságodért.

Így hát érzéketlenül s talán tagadva térsz be, imába, templomba vagy a hittelen magányba...

John-Bordas2019. május 21. 19:09

Erdekesen megkozelitett tema,gratulalok John

donmaci2019. május 21. 18:26

Nagyszerű versedet szívvel olvastam: Józsi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom