B. Alexandra

Búcsúzni jöttünk... vagy mégsem?

Búcsúzni jöttünk... vagy mégsem?
Elkísérünk téged,
Hogy utolsó földi utadon egyedül magad ne érezd.
Hisz sosem voltál egyedül,
Boldog hangod a lelkünkben csendül,
Segítőkész, kedves lényed,
Barátságod, önzetlenséged.

Oly sok ember körülvett,
S mindenki, aki szeretett,
Oly módon fogja őrizni az emlékedet,
Ahogyan Te az életed élted.

Mosolyod emléke megcsillan szemünkben,
Mélyen őrzünk téged szívünkben s lelkünkben,
Nem mentél el igazán, csak továbbálltál,
De szívünkben mégis óriási űrt hagytál.

Mindannyian itt vagyunk,
Kik valamilyen formában az életed részei voltunk,
Együtt tekintünk fel az égre,
S visszanéz egy fényes csillag tükörképe.

Most már odafent pipázol,
S közben mireánk vigyázol,
Érezni fogjuk, amíg világ a világ,
S mindig szeretettel gondolunk majd Rád.