Lovász Szilárd

tényleg elmész?

nehéz,
s ez egyre nehezebb,
mert ott vagy te,
s itt vagyok én,
világok közöttünk,
s annyira rohannék feléd,
de körbezártak a falak,
így néznem kell, ahogy elmész,
tényleg elmész?

nem akarok egyedül cigizni járni,
nem kell, hogy társam csak a hamu
legyen a hamuzó fenekén,
még az is rád emlékeztetne.

a hamut elviszi a szél,
engem itt hagy.

s ha tényleg itt hagy,
leszel te, s leszek én,
majd leszek én, s leszek én.

mivé leszek így?

egy árnnyá, egy hamis mosollyá,
éjszakában egy rémmé,
teljesen kifordítasz magamból.

s én sose téged hibáztatlak,
hisz én rontottam el az egészet,
te mennél, én maradnék,
én váltóznék, te megmaradnál.

mi lesz így velünk?

élünk, s ez ritka alkalom,
élünk, mondd,
ez a mi hibánk?