Szerző
Békássy Balázs

Békássy Balázs

Életkor: 39 év
Népszerűség: 22 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 106 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. május 27.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető vagy átdolgozható.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Békássy Balázs

Hosszú az út: 37 km

A 17-es főúton haladva az elhagyatott gyárépülethez, ami most a Nova Prospekt börtöne, s ott raboskodik Eli Vance, Alyx Vance édesapja

Napló, Előszó: Gomolygó füst előttem,
messzeség mögöttem.

Hol lehetek? Ezt kérdezem Istentől,
de nem tudja a választ ő sem.

Hegyek-völgyek köszöntenek engem bíbor feketéjükben,
áthidalja őket a gondolat kérdése száztíz buborékkal.

Ér, patak és folyó a barátom.
Viadukton érkezik valami vonat.

Süvít a szél e szép hídon,
fejest ugrok a vízbe.
Nem.
Inkább nézem a vígan hömpölygő habokat innen,
eme csodálatos pillérről.

Végigjárja elmém a métereket,
néhány barlangot is meglelek.

Minden porcikámat átjárja az alattam elzúgó víz.
Mennyei nyugalom az,
ami átjár.

Átérek a túloldalra,
be szép ez a homok!

Hívnak a távolban rám néző bércek.
Színük változik.
Még mindig csábít ott engem valaki,
valami jó barát?

Meg kell nézzem,
nem a képzeletem ejt-e át?

Így térek magamhoz valahol egy parton.
Nem ájultan. Merengve.

Megy lefelé az ég alja,
masírozom vissza eme hídhoz.

Hogy vagy, Apuska?
Engem kérdez a hang.

Csak meredek a távolba,
és jól érzem magam.

Mosollyal adom a hang tudtára,
eloszlott a füstölgő köd.

Újfent gomolyog a füst,
és szárnyán repülök tovább,
karjaiban szállok e vidék fölött.

Ez már a mennyország?
Szép hegy gyomrából érek ki a szabadba.

Napló: Ventilátor tizedel néhány idetévedt manót. Artikulálatlan hörgés
és motyogás csak a kommunikációjuk.

Vasúti sínek romantikája visz fel a vágatból a fénybe.
Csille integet nekem onnan lentről,
Isten veled!

Szerelvények fenyegető,
álló sora előttem.
Megvan a lány!
Hallom a hangját,
és látom az arcát.
Elfogták az édesapját,
s javasolja nekem,
használjam a keresztutak járgányát!

Praktikus,
majdhogynem kétéltű,
de hiába segíti utamat rajta egy puska,
mint egy dolgos seprű,
hogyha egyszer könnyen fejtetőre áll itt a part menti homokban,
a tenger gyönyörű morajlásában
pedig olyan segítőkészen "repül"!

Bele is feledkezem a kirándulásba,
mint szép öregasszony a piaci vásárlásba,
olyan hangulatot áraszt tőlem jobbra ez a part.
Lehet, ha elér a nyugdíj,
letelepszem ide, a tenger mellé,
de nem matrózként,
mert nem hiányzik az élet az árboc tetején.

Süt rám a Nap,
és át kell törjek egy kerítést.
Érjél csak, ha már ilyen hosszú az utam.
Olyan sötét volt az az alagút és a vágat!

De szép kis ház!
Mellette pajta.
Miért van nyitva az orma?
Lépcső visz fel engem,
ennek meg teteje sincsen.
Csak alig pár deszka,
ki felejtett a tornácon szép kötélen lógó gumikat?

Egy kóbor távcső, nézzünk bele!
Milyen közösség és nép lelhető fel ezen a szigeten?

Rossz bácsikat és roncsautókat látok csak.
Ugye, azért találok erre szép, fiatal,
okos és civilizált lányokat?

Áramellátó és szép villanypózna.
Egy férfi rúgja bele a vízbe a négylevelű lóherét,
hátha a szerencsét hozza.

Morajlik a tenger most is,
és lyukas ház a távolban,
de biztatónak tűnik!

Véres itt mellettem a fal, de miért?
Leugrom ez épület alatt a pincébe,
ahol is egy járat a szabad,
zenélő tengerre kísér!

Nagy, de nem mogorva tartógerendák alól érek ki.
Nekem is jut egy lóhere itt.

Homok, tenger és hegyek.
Mind a három, ami kell nekem!

Néhol köd a sziklák között,
s egy mellettem magasodó országút is.
Milyen magas lehet?
Megnézem majd később,
mert előttem egy fekete nyereg négy kerékkel.

Újabb ház függesztett csónakkal,
miért nincsen vízre eresztve?
De legalább meg van áldva a lak teljes tetővel!

Előttem pillanatra az emeletre épített országút,
de tátong rajta egy lyuk.

Jobbra veszem az irányt,
és nagy, piros ház mellett haladok el.
Birkózik járgányom a homokban a négy kerékkel.

Szélmalomhoz autózom,
és lányok ebben az épületben.
Léghajókon rossz bácsik,
és kéri egy lány,
lőjem ki őket.
Most! Közelednek!

Fent vagyok az emeletes országúton,
és lány búcsúztat,
mielőtt továbbállnék.
Balra tőlem a tenger moraja
és isteni maga.
Hogy kerül ide egy szép
és barátságos hinta?
Ide a partra.

Vízpára nehezíti a mérésem,
így nem tudom megállapítani az út magasságát a parthoz képest.
Talán hét méter?

Völgyek ölelnek most,
és diadalív alatt haladok.
Ez egy szép,
nagy kikötő!
Bordó, rozsdás hajó
és raktárépületek.
Az északi töltőállomáshoz érkeztem.

Fel a darura, és irány tovább!
Visz magával a kilátás.

Eltöltenék itt pár éjszakát,
ez maga a szabadság.
Például itt most
e szép és nagy, kék hangárban.
Színezi az árnyék. A szomszéd tenger barátja.
Ez a szép kék.

Újra a szép,
hosszú országúton.
Meddig tart ez még?
Most ugrott ide autóm,
és tört szét egy nagy ablakot ezért.
Igaz, hogy a lányok úgyis boldogok.
Nem háborgatják őket a rossz bácsik vezette konvojok.

Indulás!
Villanypóznák szerte itt mellettem,
amerre csak a szem ellát.
Igazi szerelem ez nekem a tengerparti tájjal!

Áthajtok az út hibás része felett,
emelkedő segít nekem.
Nem értem,
miért nincsen itt befejezve?

Kidöntött a szél egy villanypóznát?
Forgalom vele szemben!
Szlalomozhatok,
és most vagy hatszor magasabban vagyok,
de isteni a kilátás!

Alagút az utamban.
Ez egyszer már volt!
És ugyanúgy fény a végén.

Ijesztően magasak a hegyek,
de szép helyen autózom.
Nem is látni innen fentről a vizet.

Nagy,
tekintélyt parancsoló adótorony egy szinttel feljebb,
de szép, ahogyan helyet kér magának a távolban!
Hány szintet vájtak ebbe a hegybe?

Biztonsági szalagkorlát,
s a tenger mellékén ível át.
Tankolóállomáson vagyok.
Olyan magasan,
hogy a hullámokat hallom csak.
A vizet, magát alig látom,
de szép!
Fák övezik a szalagkorlátot.
Morajlás,
ami még tarkítja a pillanatokat,
de isteni a tenger!

Nagy,
zsilipes híd előttem vasúti felüljáróval.
Az előbbinek a bátyja.
Mintha egy országot váltana.

Megsebesülök közben sokszor.
Tőlem véresek időnként a falak,
de akad rengeteg elsősegélycsomag.

Vár a híd. Itt a pára az úr.
Olyan magas,
csak a közeli hegytetőket látni.
Sziklákat...
Zenél most itt fent a tenger,
de a víz elveszik ott lent.
Elmerülök a hegységben innen, a hídról.
Vajon mennyi idő, mire átérek?

Most lentebb vagyok,
és megpillantom a híd lábát.
Pontosabban kettőt.
Ez több száz méter a tenger felett,
szerintem meg is van vagy kettő kilométer.
Csak becsülni tudok,
mert magával visz a látvány.
Jaj, tényleg.
Itt van mellettem a korlát.
Le ne szédüljek innen.
Szikrázó a fehérség.
Gyönyörű habok ott lent, amiket látok.

Na, de menjünk tovább!
Hiszen mindjárt megérkezem innen,
a több kilométeres magasságból nézelődve.
Séta végig a hídon.

Előttem pillanatra egy óriási szikla.
Több kilométer magasan mered az égbe.
Jól sejtettem én itt a több ezer méteres mértéket.
Ijesztő a látvány,
és szép,
de annak a tetején szerintem nem élnék!

Vonat robaja,
és a híd alatt vagyok.
Irány fel!

Átértem a méretes
és szép hídon,
de el kíván ütni a vonat.
Rossz bácsik
és egy tétovázó,
de szép néni küldi a nyakamra.
Lehet ő akármilyen szép,
ha nem a javamat akarja.

Négy keréken haladok most itt fent,
a síneken.
Jöjjön a végzetem!
Vasúti szerelvények balra mellettem.

Napló, utószó: Egy emelkedőn mennék fel,
miután kikerülöm a gyilkos vonatot,
s jönne egy újabb alagút.

Nem kell felmenni,
ott a lány!
Ugrassak fel a vonatra!
Rossz bácsik még vannak rajta,
majd elbánunk velük.
A tétovázó néni arrébb
és messzebb.

Helyet foglalok a vagonban,
és fújok egyet.
Na, így már jobb,
mert a sziklák és minden tetején,
ahol ölel minket lent a tenger,
s visz minket ez a zakatoló paripa,
kürtöl most,
hogy: "tizenhét kilométeren látják most a tengert.
A katonai szerelvény útnak indul délre!
A vonat minden nagyobb hegyi állomásnál megáll.
Kellemes utazást kívánunk minden utasunknak!"
és el kíván kapni a lány valami csókra.

Nagyon nem bánom,
hogy itt ülhetek.
Most már azonban érdekel,
mi a lány neve? Alyx Vance!

Ezek szerint
amerre most a sínek haladnak,
ez a mesés táj hosszú.
Egy másik,
vészjósló képet nyújtó személyvonat tart az ellenkező irányba. Én onnan jöttem,
mutatja Alyx nekem.
Ez így van!
Innen, a kabinunkból
szinte végig látszódik az utam.
Az eddig megtett út.

A kezét kérem, és látom,
hogy szeljük a tenger hatalmas szikláit.
Vasúti sínek acélján utazunk tovább.
A régi gyárépület,
a mostani börtön következik.
Számunkra!

Kezei ölelik karjaimat. Igaza van!
Lazítsunk egy pár percet.
Rám néz,
és mosolyog az utazó vagonban.
Tárgyalhatunk!
Például nagyon érdekelne,
hogy a fogvatartott édesapját mielőbb kiszabadítsuk!
Régen láttam már őt, Eli Vance-et.
És ki az édesanyja?
Mert róla még nem beszélt,
és pár éve már ismerem Alyxet én.
Ott nőttünk fel a hatalmas,
barna hegyekben sok száz kilométerre innen.
A szép és sivatag tarkította barna környezetben!

Így van, jöjjön kis tea meg hasonló.

Megnézem az órámat.
Most a délelőtt vége közeledik,
és a kora délutánhoz tartunk.
Ezzel el is kezd lépdelni a vonaton az eső,
és csordogál a hegységrendszeren úgy harminc percet. Felállnék,
hogy a kétéltű nyitott járművemet az eső elől biztonságba helyezzem,
de Alyx húz vissza, a londinerek már elhelyezték a szomszéd fedett vagonba.
Odanézek, és kicsiny ablakon át valóban ott pihen az autó!

A szomszéd fülkéből nyitja hozzánk az ajtót egy bizonyos G-man,
és azt állítja, tudja, ki Alyx édesanyja.
Ő maga pedig az apám.
De akkor ki az édesanyám?
Félmosoly a reakció az arcán,
és nyakkendőjét igazítva továbbáll,
hogy aktatáskájában a válasz mind a kettő talányra.
Ez a férfi védjegye,
hogy valahányszor megjelenik
és párbeszédbe kezd, a nyakkendőjéhez nyúl.
Szeret elegáns
és makulátlan lenni.

Estére érkezünk meg a gyárhoz,
és a kellemes,
hosszú,
tartalmas párbeszéd után megáll a vonat.
Zakatoljon ellenkező irányba,
indul majd tovább,
de ez volt a nagy végállomás. A masiniszta leszáll.
Azt hiszem, G-man és Alyx úgy mondta,
reggel újra. Vissza délre!
Na, meg
a hangosbemondóra is emlékszem!
Körbenézek,
erre csak tényleg apró,
viszont aranyos falvak vannak.

Beül mellém Alyx,
és az alkonyodó napban indítom az autót.
Jó estét nekünk, levezetek a dombokról.
A hegységrendszer már mögöttünk, és bújik le a Nap.
Na, mit szólna a kislány egy öleléshez?
A közeledést a vonaton illik viszonozni, nem?
Mi más lehet ebből?
Éjszaka van, lenyugodott a Nap,
mire egymásra nézünk újra.
Az óriás hegyek és sziklák sem látszanak már.
Esetleg a halvány vonalaik,
mert csillagok talán kezdenek megjönni.
A hold meg ugyan felkelt, de arrébb van.
Most lényegesen alacsonyabban vagyunk.
Nem fennsík ez, de újra itt a moraj,
a hullámzás és a part!

A gyárépület egy kisebb dombon van,
és ott van dolgunk,
utána benne megalszunk.
Megreggeledik, és tizenhét éves lány köszönt minket.
Azt mondja Alyx, ő Judith, a kislányunk.
Hajón érkezett,
és mutat Judith a habok,
a tenger felé.

Hármasban megyünk tovább,
boldogan ölelem át kislányomat, kit még nem is láttam.
Arra kérem, meséljen magáról, de leint.
Családi, kedves dolgokat majd később!
Itt nincs már dolgunk, de induljunk,
mert a sziklákról érkezik a sok ellenség!

2018. február 12., A Half Life 2 videójáték Highway 17. pályája előtti tisztelgésem.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


MotoszkaDaniel(szerző)2019. május 28. 19:47

@gypodor: Szívesen megírom ennek a folytatását. Akkor már kettőt kell, pluszban megalkossak! :)

MotoszkaDaniel(szerző)2019. május 28. 12:26

@gypodor: Gondolkodtam, miképpen küldjem be. Mondom, hátha tetszik az olvasóknak az eredeti tartalom is. Így még nem pályáztattam be művet.
Az Utószónál döntöttem a végére azért, mert az már másik történethez tartozik a történések szempontjából. A témába viszont még belevág. Ezért jött az a döntés, hogy utószóként az szerepeljen benne.

Úgy voltam vele a végén, az írási folyamatban benne, ezt csak naplózós megoldással tudom véglegesíteni. Különben az olvasó elképzelhető, hogy nem érti: mit és miről, miért írok :)

MotoszkaDaniel(szerző)2019. május 28. 12:25

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

gypodor2019. május 28. 09:46

Érdekes vers! Várom a befejezést!
Gyuri

MotoszkaDaniel(szerző)2019. május 27. 14:01

@ditte142: Köszönöm szépen és kellemes olvasást kívánok estére. Ez az eredeti trilógia záró darabja. A végét nem tudtam, hogyan zárjam le.
Ennél nehezebbeket is írtam már :)

Várom majd a véleményt Erzsi nénitől! :)

MotoszkaDaniel(szerző)2019. május 27. 13:53

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

MotoszkaDaniel(szerző)2019. május 27. 13:47

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

ditte1422019. május 27. 13:19

Kedves Balázs, csak versed feléig jutottam,ígérem, este majd befejezem, de már a szívet megelőlegezem,
szeretettel: Erzsi néni

feri572019. május 27. 11:18

Nagyon szép emlékezésversedhez
Első Szívvel gratulálok
Balázs, nagy szeretettel várlak én is a versemnél
elismeréssel
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom