Eső
Zuhogó esőben álltam,
kis könnyed napfényre vártam.
Nehéz lelkem csupa jég volt,
ez az élet mélyre láncolt.
Te, a pislákoló parázs,
melegítesz, édes varázs.
Melletted újra virágzik,
és a szürke ég is oszlik.
Szívem újra nyíló rózsa,
neked nyílik csókod óta.
Hozz még éltető fényt nékem,
lelkem odaadnám néked.
Ajkad tapadjon ajkamra,
kezem simítom arcodra.
Nem lesz többé borús eső,
sem boldogtalan tekergő.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Zsuzsa03022019. május 31. 14:20
Aranyos vers. Szeretettel, szívvel gratulálok! :)
Zsuzsa
feri572019. május 31. 14:17
Nagyon szép érzelmes, romantikus vallomásversedhez
Szívvel gratulálok Dávid,szeretettel várlak én is a versemnél,
nagy elismeréssel
Feri
John-Bordas2019. május 31. 13:20
Aranyos versike gratulalok szeretettel John