Megszülettem
Hatvannégy lettem
Olyan rég volt, hogy megszülettem,
minden oly szép volt körülöttem.
Szerelemből lettem, s mégis
apa nélkül nevelkedtem.
Volt viszont egy nagymamám,
tiszta szívű nagypapám.
Nagynénik és nagybácsik,
mindenkinek én voltam a "sík".
Megvolt minden, mi kellett nekem,
dúskáltam a szeretetben, békében.
Repültek az évtizedek fényben,
boldog voltam mindenben szerényen.
Megváltozott ám a világ,
hervadt lett minden, mi virág.
Sajnos, meg is öregedtem,
és nem hittem a sötétben.
Elmúlt minden, ami szép volt,
nincsenek már emberek.
Keresem a boldogságot, de
sajnos, már nem igazán lelem.
Nem vagyok egy megalkuvó,
legkevésbé rabló, csaló.
Ezért nincsen nekem párom,
csak az elmúlásom várom.
Harcom én fel nem adom,
a becsületem egy, és vallom.
Áldott legyen, aki szabad,
becsület a végakarat.
A jövő csak az enyém.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Mikijozsa2019. szeptember 15. 10:02
jó a vers, érzékenyen érintő dolgokat írtál meg üdv szeretettel
gergely13132019. június 29. 12:50
Tiszta szívből eredő mély ihlettel karöltött versedhez szívből gratulálok.
feri572019. június 7. 06:16
Álomszép emlékezésversed
Szívvel olvastam
Feri
lanyigeza2019. június 5. 19:39
Kedves Benedek!
Nagyszerű versedet szívvel, szeretettel olvastam.
Géza
Metta2019. június 5. 16:06
''Harcom én fel nem adom,
a becsületem egy, és vallom.
Áldott legyen, aki szabad,
becsület a végakarat.''
Szép emlékező soraid szívvel olvastam!
Margit
John-Bordas2019. június 5. 14:41
Szép emlékezésedet szeretettel olvastamJohn