Szerző

Tengerlanya

Népszerűség: 2 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 478 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. augusztus 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Tengerlanya

Alkonyat

Bágyadt testem ott, az ágyon fekszik,
Izzadt homlokomra ránc telepszik.
Az ablakon betéved egy szellő,
Megleng a függöny, marad a felhő.

Egyre erősebben és úgy érzem,
Hogy már csak képzeletben létezem.
Vajon itt vagyok-e még a földön?
Vagy már egy más világban őrlődöm?

Minden egybe mosva,
Festékes és ronda.
Habok képe méla,
Most itt van egy béka.

Felkelek fekhelyemről lassan,
Lépkedek búsan és nagyon halkan.
Mindenhol csak a sötétség van,
A magány hallgat meglapultan.

A háttérben zúg a habos tenger,
A nap alábukik e nagy csendben,
Hogy másnap frissen, sósan ébresszen,
Új szenvedést hozva életemben.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


mezeimarianna2009. augusztus 14. 05:25

:((

AmorousGirl2009. augusztus 12. 22:41

''Egyre erősebben és úgy érzem,
Hogy már csak képzeletben létezem.'' Hm...:)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom