Szerző

Imreh Béni

Népszerűség: 5 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 122 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. június 9.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Imreh Béni

Menj el

Tűnj el az életemből, de drága,
emléked lelkem már ledarálta.
Add vissza önmagam nekem,
hogy élhessek teljes életet.

Már nem látok a múlt fényében,
nem járhatok a jelen éjében,
jövőt álmodni pedig vétek,
árnyaiddal tovább nem kísérthetsz.

Nem kísérlek már én sem, kedvesem,
nem kérdem, hova lettek a szavaid,
messze repültek szabad madaraink,
bennünk már sok minden elveszett.

Elveszett a csend és a megszólalás,
az eszeveszett hahotázó rohanás,
elveszett a csók és a szoros ölelés,
maradt már helyette az öregedés.

Legyen áldott életed, drága kedvesem,
hogy elmész és hogy éled az életed.
Nem takarítja el bennem félelmed,
szerelemből mit megoszthattam veled.

De lásd be már végre, kérlek,
életünk különvált, és anya lettél,
nekünk találkozni már vétek,
akkor jó, ha elmegyünk végleg.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572019. június 9. 13:37

Szomorú, nagyon szép alkotásod
Szívvel olvastam
Feri

John-Bordas2019. június 9. 12:52

Szomorú lehangoló szavak jól megírt versben,Ölel John

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom