A Hold töprengése
A Hold súgja ezt a nagy csendet,
Valamin töpreng bizonyosan.
Rápillantok, és ő rám pillant,
Legalábbis én így gondoltam.
Fáj a szíve, fáj neki a magány?
Miért csöndes ezen az éjszakán?
Hiszen jóllakott, nagy pocakja nőtt,
Egy zord felhő sem takarja el őt.
Miért vagy bús, hallgatag? - kérdeztem.
Közelebb jött, megmondta csak nekem.
Fülembe súgta a nagy csendet,
Hogy min töpreng olyan gondosan.
Azon az éjszakán, emlékszem,
Meséset, gyönyörűt álmodtam.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
hara.mya2019. november 28. 19:05
nagyon jo...
olellek, maia
Motta2019. június 16. 18:13
Tetszik a versed.
Szívvel olvastalak
Motta
John-Bordas2019. június 16. 12:56
Kedvesen megírt alom,gratulálok John
feri572019. június 16. 09:32
Nagyon szép álomversed Máté
Szívvel olvastam
Feri
Sivatag872019. június 16. 09:27
Fantasztikus és mesésen szép versedhez szívből gratulálok. Nóra