Egeresi László

Párbaj

Ma is az éhség áztatja e földet,
amin harag dübörög, és sose érhet véget!

Csatamezőn sem kell elvenni életet
ahhoz, hogy megszűnjön egy életkedv.
Hiszen izzik a harag, üvölt az ember, ami egy egységes hadat tölt csak életkedvvel!

Ifjak is félnek a haláli csendtől, ami most
bennük lüktet, a dermedés az, ami nem segíti helyzetüket.
Nincs idő az imára, mert aki térdre esik, halál vár most rája!

Az újoncok felett csak jóindulatú lelkiismeretük segíthet,
amiből az ember életkedvet és erőt most meríthet!

A gyáva hátrál, belét is húzza,
fosik, mert most sem mer!

Félő hangok, sikolyok, veteránok közt futkosnak
már a sortűz alá az újoncok!

Pajzsokon sercegő kardcsörgés,
zörgő dobok, és zajlik már az ágyútöltés.

Most fáj az, amikor látni, kinek van kezében a hatalom,
hiszen csak kardhegyen van itt sajnos, az irgalom!