Szerző
Tiszai P Imre

Tiszai P Imre

1900. május 22. - 2019. szeptember 05.
Népszerűség: 178 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 140 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. június 19.
A vers helyenként a szerző szándéka szerint nem követi a magyar helyesírás szabályait.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (14)

Tiszai P Imre

Holt lelkek és az élők

holt lelkek az élőkre már nem várnak
magukba zárták létezésüket
mélyre temették volt életüket
nyugodtan kezet adtak a halálnak

még felvillan néha egy arc valahol
mire szomorún néz az emlékezet
aztán a higgadt nyugalom elfelejt
s temet a hang is elhal a távolból

a csend ölel s ha még egy-egy fénysugár
áttör az éjszakán szemed lehunyod
már a virradatot nem várod álmod

sincs konok monoton módon csak egy szó
mi újra és újra beléd mar érted
mert megélted - ÉLET már nem érzed

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Callypso2019. június 24. 21:17

Igaz, hogy szomorú a mondanivaló, de nagyon figyelemre méltó a forma és remek a megszerkesztés is... Mielőbbi szebb napokat kívánva, szeretettel gratulálok, kedves Imre! Legyen ragyogó, ihletdús heted!

Zsuzsa03022019. június 22. 09:32

Fájdalommal teli, szép vers. Szeretettel, szívvel gratulálok! Madárcsicsergős, szép napot kívánok:) Zsuzsa

bardosedit2019. június 20. 14:19

Szívvel gratulálok!
Szeretettel:Edit

szalay2019. június 20. 09:06

kedves Imre,fájdalmas az igazság,de azért hasznéljuk ki a maradék időnket,szivvel gratulálok
Üdv István

gypodor2019. június 20. 04:38

Szívvel
Gyuri

Pflugerfefi2019. június 19. 21:59

Az élet múló állapot, a halál örök!
Múlúnk és nem tudjuk a mièrtjét!

Nagy vers!
Szivvel gratulàlok!
Feri.

41anna2019. június 19. 20:34

Gyönyörű vers!
Nekem nagyon tetszett!
❤ 5. Melinda

tomorg2019. június 19. 20:23

❤ olvasva, szeretettel
még felvillan néha egy arc valahol
mire szomorún néz az emlékezet
aztán a higgadt nyugalom elfelejt
s temet a hang is elhal a távolból
Gábor

feri572019. június 19. 19:32

Csodálatosan szép alkotás Imre
Szívvel olvastam
Feri

laszloklara2019. június 19. 19:24

Remek, mint mindig

ditte1422019. június 19. 18:09

Kedves Imre!
Nagyon különös , tartalmában, stílusában is ez a versed, tetszik,
visszhangzik az ember lelkében, nagy szívvel lett kedvenc. Mint egy nagy áradat, ami visz, visz, egyszer csak vége. Ugye, ilyen az élet?
Szeretettel: Erzsébet

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom