Szerző
Vers

A verset eddig 71 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. június 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Lazosz Leandrosz

Végem is van, mikor elkezdtem! De igaz!

Becsapódik az ajtó, nincs levegő,
szívem pereg, ajkam remeg, csak Ő.
Ő volt, ki miatt túléltem az órát,
mit kiszabtak, mikor eldobtam a rúnát.
Rá gondoltam, mert miatta siettem,
hogy elmondhassam, mennyire szeretem.
Első találkozáskor tudtam, csak Ő kell,
mert szívem, mikor megláttam majd, ki kell.
Édes csókjára vágyott az ajkam,
mit most meg is kaptam, mitől majd elolvadtam.
Nehéz napok jöttek, éreztem, hogy szeretem,
de féltem mondani, mert nem tudtam, érdekli-e életem.
Bátorságot felszívva vasárnap lett az a nap,
mikor fáradtan is, de megvalltam, és azt is, hogy megkap.
Rettegtem, elfordul, kidob, mert nem vágyik erre,
hogy egy friss idegen, ki barát lett, a vallomást megtegye.
Időt adtam, de még milyen sokat,
fáradt pillanataimban a vágyaimat elmondtam.
Segítséget nyújtottam, és indokot, hogy csak láthassam,
s ez már megszokás lett, hisz tetteim magamtól elvártam.
Ha most egy utcaember lennék, nincstelen,
akkor is Ő kellene, s nem egy gazdag, ki dicstelen.
Szeretem Őt bármi áron, hisz ez a sorsom,
mégis kételyek gyötörnek, miattunk szememre nem jön álom.
Fáradt testem karjaiban megpihenne,
de nem lehet, hiszen a sors fintora akadályoz benne.
Sok rossz dolgot megértem, kínt éreztem, fájdalmat leküzdtem,
de amit most érzek, őrületbe kerget, szeretem. Megőrültem?
Kérdések repkednek szerteszét világom minden szintjére,
kutatva életre-halálra, választ keres, álljak a penge élére?
Nehéz volt, de üzenetében teljesen megbízom,
csak remélem, utána a rosszat érezni nem fogom.
Mindenem az övé, mióta érzését vállalva az igazat megtudtam,
bármi áron boldoggá teszem, mert a magányt meguntam.
Akarom őt, ez érzés szinte fáj, oly hatalmas,
de elviselem, ahogy a teliholdat a vérfarkas.
Erős vagyok, de szívemet lakatjával nagyon hamar lezárta,
s remélem, a kulcsot tudja, hogy hova, de mélyen elássa.
Érintése mámor, csókja már-már a legerősebb drog,
minek hiányától zárt, szerelmes szívemen lyuk tátong.
Tudom, megint hosszúak a sorok, de mit érzek, azt leírom,
s közben hangosan és élesen: "szeretlek", belül ordítom.
Kivagyok, mert hosszú lett az éjjel, s a nap fent munkába hív el,
de tudom, küzdelmem érte lesz, miatta tele vagyok élettel.
Az éjszakám vele töltött minden perce feltöltött erővel,
érzéseim kavarognak, fejem fáj, szívem él tele reménnyel.
Fáradt elmém tudja a valót, hogy a zárka falain belül Ő, csak Ő,
és ez nem változott, sőt erősödött, amióta tudom, Ő az első.
Véget vetek írásomnak, mert lassan indulnom kell,
vacillálva, elküldjem-e, megérti majd, értelmet benne lel?
Nem tudom, mi van velem, ajkam remeg, szívem repes,
mert remélem, hogy ma este látom, az élet lesz oly kegyes.
Szeretlek, szerelmem, na, ettől teljesen kivagyok,
de bizakodok, hogy írásommal nem zavarok.
Kérlek, ha elolvastad, jelezz nekem bárhogy, akárhogy,
mert addig nem leszek nyugodt, s a testem összerogy.
Büszkeség tölt el, hogy az írás még ennyire jól megy,
hogy érzéseim leírhatom, s nem is olyan rossz elegy.
Régen írtam már ilyet, mert nem volt régóta kinek,
mert verseimet érzéseim árasztják el, vernek a vizek.
Drágaságom, szívemnek oly kedvese, szeretlek nagyon,
tudd, hogy ma is miattad megyek dolgozni, segítek a bajon.
Segítek, melletted vagyok, óvlak, védelmezlek a rossztól,
nekem te mindennél fontosabb vagy, érted elmennék a drogtól.
Miattad a csillagokat lehoznám, hiszen te vagy a gyengém,
csupán csak kérned kellene, s ha lehetne, akkor meg is tenném.
Csókollak ezerszer, álmaim hihetetlen szerelme,
esküszöm, mostantól minden kétely, félelem örökre temetve.
Csak ígérd meg nekem, és valóban tartsd is be, vedd komolyan,
csókod kérem, ne légy tapló, vadparaszt, mert érzésem elrohan.
Csókod ad erőt, hogy bízzak, nem kamu, mit leírsz, őszinte, igaz,
a többit is meg kell beszélni, mert a szívem mást is szomjaz.
Csókollak ezerszer, kérlek, ha nem futsz el, írj majd ma,
remélem, soraim nem riasztanak el, nem voltam ily nagy marha.
Szeretlek.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Sivatag872019. június 24. 09:38

Csodás és gyönyörű alkotás. Hatalmas szívet hagyva gratulálok meghatóan szép versedhez. Nóra

feri572019. június 23. 15:53

Csodálatosan szép szívhez szóló érzelmes alkotás .
Nagy Szívvel jelölöm kedvencemnek
Szeretettel várlak én is a versemnél
Üdvözlettel
Feri

feri572019. június 23. 15:53

Csodálatosan szép szívhez szóló érzelmes alkotás .
Nagy Szívvel jelölöm kedvencemnek
Szeretettel várlak én is a versemnél
Üdvzlettel
Feri

Judit942019. június 23. 14:48

Gyonyoru versed szivvel olvastam. Nagyon szep lett teli erzelmekkel oszinte kifejezessel en is ereztem mar igy es hasonlot vegul a versemmel ert veget. De mar nem banom. Nagyon tetszett a versed szivbol kivanom hogy viszonozza erzelmeidet. Nagy Szeretettel Judit

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom