Aranyodi Zoltán

Salgó vára

búcsútábor

Salgóbánya tetején
áll a Salgó vára,
Boszorkánykő pereméről
nézünk le a tájra.

Balra Bükknek vonulata,
jobbra meg a Tátra,
mögöttünk feszít a torony,
előttünk a Mátra.

Medves-fennsík virágos rét,
legelős, zöld pázsit,
vadnyúl szemez vadmalaccal,
őzike még ásít,

megpillant, majd megriad,
tovaszalad rögvest,
szarvasmarhák legelésznek,
nap süti az összest.

Kölyökzsivaj, ébresztő
sok kis gyomor éhe,
sétál az ebédlő felé
töltekezni véle.

Gazda mesél okosat,
gazdag, teli forrást,
összedőlt viaduktot
meg nagy vonatrablást.

Várak között bányató,
békák, halak háza,
kő-kacsázó gyermekek közt
meredezik váza,

pár csökönyös kis ego
menne vakvilágba,
azt hiszik, a visszaút
nem visz egy irányba.

Vadvirágos madárdal
a gyalogtúra része,
kis tisztáson, hűs lombok közt
rántott hús ebédre.

Ösvényének vége felé
úti célunk mára,
fölsejlik a házak mögül
Somoskőnek vára.

Artézi kút hűs vízéből
kortyolgatunk nagyokat,
ráadásnak pihenésképp
foglaljuk a padokat.

Vártekintés, kaland-túra,
bazaltfolyás szanaszét,
a toronynak lábainál
fogy a maradék ebéd.

Bányaajtó az udvarban,
izzik már a kemence,
vacsi előtt tárt karokkal
vár minket a medence.

Estére lecsendesedik,
elcsitul az aprónép,
- fáradnak a szúnyogok is -
összes nyugovóra tér.

Távozáskor buszablakból
integet a kis csapat,
ez volt évekig a végső
együtt töltött pillanat