Szerző

Velegi István

Életkor: 27 év
Népszerűség: 11 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 75 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. június 29.
A vers helyenként a szerző szándéka szerint nem követi a magyar helyesírás szabályait.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

Velegi István

Gitárkaland

Ott a szoba sarkában, a hűvös szél rideg markában
Pihen az orosz gitár,
Erről szól most a vers, vagy talán a tokjáról,
Mit a költő kitár:
Szívének vágyát, a szeretet ágyát,
Öreg diófának madár-lakta ágát.

Kattan a cipzár, csúszik a hangszer
Kifelé a kézbe,
Onnan, hová csak a pók az, mi olykor néz be.
Kezembe veszem hát, hadd szóljon a dal,
Csak mi vagyunk most ketten, meg a fehér fal.

Nem tiszta a C dúr, régen szólott már,
Csikorogva kér hangolást az á húr és mind,
Hol a kezem jár.
Öt perc telik bele, meg is jő a csoda,
Tisztán csendül fel immár az elvárt coda.

Ahogy így pengetem a szeretet dalát,
Fülem furcsa neszt hall, talán
Nyári zápor az, mi rendületlen simítja
A magas fák haját.

Forte jön a kottában, csak úgy zeng a sok húr,
Hogy elnyomja a vihart, mit hideg és meleg gyúr.
De hirtelen valami megfogja a kezem,
A félelemtől a hangszert nyomban le is teszem.
"Ne félj, én vagyok, mondta,
Ki a csókot a szívedre dobta."

Nem értem, hisz a kezemmel éreztem,
Belül nem volt semmi, vagy ez véletlen?
Mintha olvasna a gondolataimban a jövevény, emígyen szólott,
Miközben a szeméből könny helyett boldogság hullott.
"Hozzád jöttem, hogy szeretve légy,
Gitár helyett most kezedbe és szívedre engem tégy.

Hallottam a dúrt, mollt, a módosított szeptimet,
Mely oly hirtelen séta közben fogta meg lelkemet.
Vedd hát kezedbe újra a zeneszerszámod,
És majd szólózok én is, meglátod!"

Most é dúr jön, gondoltam magamban,
Az örömtől játszva lágyan, halkabban.
De amint a kotta végéhez értem,
A harmóniát oly üresnek véltem.
Kerestem a lányt, hol van,
Nyomon- és lépten.

Hisz eltűnt, mielőtt átöleltem,
Pont úgy, ahogy reá leltem.
Töprengésem egy égdörgés szakítja félbe,
Visszatértem ismét a hűvös, kemény télbe.

Ötöt ütött a falon
Az öreg kakukkos,
"Te ne aludj itt most!"
Hűvös, kemény parancs, most már értem,
Csak álom volt az egész, midőn nyugovóra tértem.

Budapest, 2019. június 20.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Evanna2019. július 1. 15:18

De nagyon szép álom!
Szívvel olvastam - Evanna

SargaNarcisz2019. június 30. 00:57

Kíváncsiságból kattintottam rá, de nem bántam meg: remek verset olvastam.
Szívvel jelöltem a versedet és figyelőmbe is vettelek.
Üdvözlettel Nárcisz

1-9-7-02019. június 29. 17:49

Álom versedhez 3. szívvel szeretettel gratulálok Anikó

Mary052019. június 29. 14:42

Kedves István!
Olyan eseménydús verset írtál,öröm volt olvasni ,köszönöm .
Szívvel szeretettel,figyelőmmel hagyom itt a (2). szívecskét.
Marika

John-Bordas2019. június 29. 13:07

Szépen megírt versedet az (1) szívvel jelöltem,figyelobe vettelek,szeretettel ölel János

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom