Néma tekintet
Állok s várom választ, ha lenne... nincs semmi, csak szomorúság,
Mélyen motoszkál valami... neve... Csend
Lent-fent,
De nem felettem, hiszen élek, nem akarom, itt legyen,
Sírás kerülget mélyen, tudom engem akar valaki,
Nem tudom, mit tettem ellene, de engem akar,
Neve... nincs vagy titok,
Élet, adjam neki magam,
Hisz` senkinek nem fogok hiányozni,
Egyszer
Talán,
Valaha,
Remélem, feltűnik hiányom a világban,
Mégis gondolkozok, mit tegyek,
Ugye, neved csend,
Szeretsz, kérdezem tőled,
Miért is...
Mert tudom, látsz és hallasz,
Távolból figyelsz,
Pillanatot várod, szerelmed legyek... vagy szolgád,
Nem adom könnyen neked,
Várd ki sorod,
Idővel eldönti Istenem sorsom,
Benne vagyok már a korban, mégsem érdekel,
Mégis
Néma tekintet...
2018. június 22.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Metta2020. január 13. 19:24
Kedves Krisztián!
Egyedi,szomorúan szép versed szívvel olvastam!
Szeretettel,figyelővel!
Margit
sanszi662019. augusztus 22. 09:03
Szép.
Szeretettel Sanyi
Krisztian38(szerző)2019. július 3. 22:40
@gypodor: @donmaci: @Sivatag87: Nagyon, szépen köszönöm.
Sivatag872019. július 2. 10:03
Meghatóan szép és szomorú alkotás. Szívet hagyva gratulálok. Nóra
donmaci2019. július 2. 07:50
Szép szomorú versedet szívvel olvastam. Józsi
gypodor2019. július 2. 06:55
Érdekes a vers: belső monológ. és vita
Tisztelettel olvastalak.
Gyuri