Szerző

Horváth Ádám (Adamovics)

Életkor: 21 év
Népszerűség: 16 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 88 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. július 3.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (6)

Horváth Ádám (Adamovics)

21

Háromszor hét évnek harca,
Annak mindegyik kudarca
Súlyként húz, vagy idéz elő,
Nincsen semmi felemelő.

Csend van, túl nagy nyugalomban
Meghalok az unalomban,
Mintha néha éltem volna,
Vagy csak az élet harcolna.

Csak a magány, mi nem hagy el,
Mert szívem soha nem fagy el,
De ereje nincs harcolni,
Ugyanazt mindig hajszolni.

Nincsen remény, nincs semmi vágy,
Éjszakánként üres az ágy,
Ha nincs benne kihez érni,
És túl könnyen lehet férni.

Az érzés, akár egy élet,
Elmúlik, ha jön a végzet,
És az azt leíró szavak,
Mint a madár, tovaszállnak.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


1-9-7-02019. július 4. 18:21

Szomorú szép versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó

jdsflk2019. július 4. 11:55

Nagyon szép vers, remélem a következő boldogabb lesz, kitartást!

acsbalint2019. július 4. 09:11

Nagyon szép vers, kár hogy szomorú.
kívánom hogy elgközelebb vidámabb témáról is tudjál írni.
Kedvenc
Ács Bálint

feri572019. július 4. 04:18

Szomorú, nagyon szép magány alkotásodhoz Ádám
Nagy Szívvel gratulálok
Feri

John-Bordas2019. július 3. 21:33

Jó kis vers,az első szívvel gratulálok John

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom