Szerző

Hari Dávid

Népszerűség: 2 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 109 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. július 9.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Hari Dávid

Elengedlek

Homályos lelkem sötét bércein látó tekintet,
Megláttad, s elvetted, ami csak enyém lehetett.
Enyém volt, most már tiéd, de jól becsüld meg,
Hisz minden percben távolodik, megremeg.

Belenéztem szemedbe, és éket vert a fejembe,
Lehet, nem láthatom már, csak az emlékeimbe`,
Miket már talán elő sem vennék többé,
Csak megfognám, és bedobnám az ágyam mögé.

Újabb este a gondolataimmal, már megszoktam.
Nem leszel enyém, ne aggódj, felfogtam.
Mégis nehéz minden gondolat, mikor fejemben jársz,
Miért nincs már, hogy engem visszavársz?

Én képzeltem ebbe sokat, nem látom mosolyod,
Szótlanságoddal minden bánatom fokozod.
El kell engedjelek, véget ért kettőnk játéka,
Nem nézek hátra, elveszek egy árnyékba.

Kezem szüntelen remeg, elvesztem a fejem,
"Mi lett volna, ha", nem gondolok többet bele.
Te láttad, tudtad, mondtad, nem lesz jó vége,
Nem figyeltem, most mehetek a jeges télbe.

Még mindig várlak, de vajon meddig bírom,
Megtépázott lelkem agyonkínzom.
Szólsz-e még, vagy csak fejemben létezik,
Szavaid, mik a lelkemet mérgezik.

Láttam szemedben, mennyire sokat ígért az eleje,
De az egésznek túl hamar elfogyott az ereje.
Nem érdekellek már, ó, mondd meg, mit tegyek,
Hogy láthassam mosolyod mögött ragyogó két szemed.

Elmondom, mi bánt, miért kell, miért kéne
Megfelelnem mindenkinek, más az értékrendem.
Mindent két kézzel építettem, de ezt nem értékeled,
Akartam, hogy higgy, de sehogy sem érted.

Kezem fogtad lejtőn, majd elengedted,
Itt vagyok hát, lehetetlen elfelejtenem.
Többet kaptam, mint vártam, de tán csak vakon láttam,
Vagy nem ő az, kit az égiek nekem szántak?

De hisz úgy érzem, benne volt minden tervem,
Mégiscsak a gondolataim kísérnek verten.
Félelem van bennem, most mégis megteszem,
Lehajtom a fejem, el kell felejtenem.

Nem jó már a fennlét, sokkal édesebb az álom,
Magam előtt látom, ahogy te vagy a párom.
Ha te nem vagy boldog, én miért lennék?
Csak magamnak akarlak, te nem szeretnéd.

Önző vagyok, tudom jól, de engedd meg nekem,
Felemeljem kezed egy gyönyörű reggelen.
Majd megértem, mit mondasz és nem csak hallom,
Addig is ott várlak a kiszáradt parton.

A parton, mit egykor őszinte mosolyod teremtett,
Otthagyva egyedül az üres tenger mellett.
Sajnálom a csalódást, mit okoztam neked,
Most elengedlek, már nem fogom meg a kezed.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


1-9-7-02019. július 11. 19:09

Kiváló szép vágyakozás versedhez szívvel szeretettel gratulálok Anikó

kodrane2019. július 11. 09:05

Jól írsz, jó a ritmus , jók a rímek, az első csalódás fájdalma el fog mulni, jön helyette egy szebb, kiforrottabb érzés! Szívvel gratulálok!

John-Bordas2019. július 9. 12:50

Köszöntelek bemutatkozó versednel,első szívet adtam figyelobe vettelek gratulálok szeretettel John

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom