Egy álomban
Sétáltam a fák alatt,
lélegzetem elakadt,
szilánkosra tört a fény
pirosló alkony egén.
Erdő után kis falu jött,
ablakain tükröződött
porlepte út, kiflikanyar,
emlék képe szívembe mar.
Kihalt házak, vakablakok,
és némán tovább-ballagok,
a ködben téged keresve,
arcomról könny hullt a földre.
Belém hasító fájdalom
megbicsakló dallamon,
Istent kérem, oltalmazzon,
míg lépkedek romhalmokon.
Egykori lét szilánkjai,
nevetések lágy hangjai,
ma éjjel mind fülemben cseng,
mitől mélyebbé lesz a csend.
Egyszer újra rám figyelsz,
két karoddal átölelsz,
nem lesz köztünk vizesárok
álmomban, ha nálad járok.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Törölt tag2019. július 28. 21:21
Törölt hozzászólás.
degiabi2019. július 14. 12:41
Szép álom!
Szívvel: Gabi
feri572019. július 13. 21:08
Csodálatosan szép alkotásodhoz
Első Szívvel gratulálok
Feri