Szerző

L. A. Tamás

Életkor: 23 év
Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 57 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. július 14.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

L. A. Tamás

Vesztes ének

Részegen állok a csatatéren,
Körülöttem erősödik a zaj.
Ezer sebből folyik már a vérem,
De el nem állna a kínzó moraj.

Nem érzem már a rohanó időt,
Szaladnak velem a hosszú napok.
Izzik még a lég az ellen előtt,
Néha egy-egy vad kardcsapást kapok.

Visszavágni nem tudok senkinek,
Kifogyott belőlem minden erő,
Veszteni fogsz - súgják le az egek,
Én tudom, s mégis izzik a levegő.

Elvesztettem ez óriás csatát,
Szinte egy éve van már, hogy tartott,
Emelt fővel várom már a halált,
Sosem adtam fel én ezt a harcot.

Nem harcolt igazán az ellenség,
Ellenem talán soha nem is volt...?
Nem lett ebből virágzó szövetség,
Mégis végig a bús halál tombolt.

Nem érzem már a fájdalmat sem,
Hozzászokott már a test s a lélek,
Vesztes módra csüng alá a fejem,
Az keserít csak, hogy én még élek.

2015. április 30.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572019. július 15. 05:14

Nagyon szép reménytelenségversedhez Tamás
Szívvel gratulálok
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom