Győzőkormi

A változás

Avagy a szenzitivitás alaptünetei

Változik a világ, változik is minden.
Változnak a körülmények és az élet.
Régen minden jobb volt, jobb volt az életem.
Mostanra már megtört, nincs a régi énem.
Régen nagy sürgés-forgás volt mindenhol ám.
Itthon vagy külföldön, akár a mamámnál.
Akkoriban nem vala` semmi rakomány.
Manapság csak nő, egyre sötétebb az árny.
Valamikor világos udvaron játszott
a labdákkal Kormi, és jót futkározott.
A kandalló mögött fekszik, és már nyugodt
környezetre vágyik jó öreg kutyusom.
Tőle is hamarosan elbúcsúzhatok.
Nagy lassan már felmondja a szolgálatot.
Nagyapám is így tett, fokozódott a bú,
családom siratja, mindenki szomorú.
Csökken a családom, senki nem lesz nekem.
Fiatalon, segítség nélkül élhetek.
Anyám, apám vannak már csak, kik védenek.
Csak én gondoltam így, vidám lesz az élet?
Én voltam csak naiv, ki minden jót bevesz?
Más már tudta, hogy semmi nem tökéletes?
Kijárom a sulit, megyek egyetemre,
meló, majd nyugdíj, majd tesznek hűs verembe.
Csak én gondoltam, hogy vidám lesz az élet,
hol majd nekem kedvez minden egyes ember!
Anno híres voltam, mindenki szeretett,
manapság senki se fogad el! Csak a pech!
Régen minden szép volt, nem úgy, mint most és itt.
Elmúlik a világ, hát elmúlok én is...
Minden jó felejtő, szenvedek eleget...
Drága Isten áldja pirosra az eget...!