Szerző
Vassné Sashalmi Viktória

Vassné Sashalmi Viktória

Életkor: 30 év
Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 43 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. július 18.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Vassné Sashalmi Viktória

Agónia

Elvesztem, és Te nem találsz,
Halogatva epét inhalálsz,
Kótyagos a fejünk elesett,
Szívünk esdekel, biztos elveszett!?

Kereslek és keresem magam,
Alva járok, a lelkem hangtalan.
Üres a szó, ha tüskés a hang,
Kosarat a szájra, haljon a harang!?

Elvesztél, és én nem talállak,
A földön vergődve, epedve várlak.
Ott vagy, csak a földön heversz,
Több sebből vérzel, úgy esdekelsz,
Balga, süket keserv, így hát elterelsz?
Elterelsz a kéztől, mi boldog valóm oka,
Nyögve kúszom, hallanám, hol a csoda?!
Nézem gyenge szívvel, de karom csak sorja.

Sebet ejt a Kincsen, s így sebet magamon,
Próbállak megfogni, de tüske van a karodon,
Megdermedt a pillanat, így távol maradunk,
Tudjuk, mi kell, de a falakban álmodunk,
Sebekben forrva varjúként károgunk.

Csendet hát, mi volt, előre nézz!!!
Ha lassan elcsendesül, puha lesz a kéz.
Várlak s csiszolom, mi oly sok sebet ejtett,
Figyelek csendben, és hallgatom a lelked.
A tüskék is, talán, lassan leesnek,
Újra eggyé válnak, mik egykor szerettek.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom