Szerző
Buri Alexandra

Buri Alexandra

Életkor: 34 év
Népszerűség: 133 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 307 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. július 18.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (51)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Buri Alexandra

Letargia

Sötét űr fojtogat, fáj és ordít a csend,
Mehetnék felfelé is, de maradok lent.
Fuldoklom, hiába van minden karcsapás,
Visszhangzik fejemben a néma tagadás.

Magába roskadó, haldokló kis csillag
Hangosan felvisít, éget, mikor villan.
Téboly kerülget, szép álmokkal kecsegtet,
Lelkembe fonva töviseket eresztett.

Vágyom az életet, meglátni a csodát,
Porban felejteni múlt vérző lábnyomát.
Álmodni szeretnék, vágyni forró nyárra,
De valami mindig visszaránt a sárba.

Dermesztő a hideg, belülről emészt fel.
Feladom. Nem hagyja, hogy újra reméljek.
Üres sötétségnek fagyos leheletében
Elalszom, s már nem vagyok... nem vagyok ébren.

2019. július 8.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


roseprincess(szerző)2019. szeptember 29. 09:49

@Szinci: köszönöm szépen, hogy időt szántál versemre!

Szinci2019. szeptember 28. 07:53

Alexandra valósághűen megírtad a letargiában előforduló minden nyavaját. Sokan megéltünk már ilyen jelenségeket. ebből ki kell keveredni de gyorsan, amit csak sajár magad erejéből, elhatározásodból tudsz elérni. Ha vannak jó barátok , akik rád is figyelnek , segíthetnek.Senki és semmi miatt ne legyél letargiás, nem éri meg. Bár úgy vélem, ez csak egy vers,egy írás, és semmi más. Gratulálok versedhez egy nagy öleléssel. szinci

roseprincess(szerző)2019. augusztus 19. 16:27

@Kipy: köszönöm szépen. Tetszik a zenei utalás is. :)

Kipy2019. augusztus 19. 01:27

Az ember beleborzong miközben olvassa. Olyan moll dalamma van, hogy andalítva szúr szívbe minden egyes szava.

roseprincess(szerző)2019. augusztus 14. 14:30

@Zsuzsa0302: köszönöm szépen!
@orok.szerelem55: köszönöm kedves, biztató szavaid!

orok.szerelem552019. augusztus 14. 10:36

Kedves Alexandra!
Mély érzésekkel teli versed fájdalmat, félelmet sugall.
Megérintettek soraid, empátiával szívvel olvastalak!
Nem adhatod fel, harcolnod kell s a szívedben születik új remény!
Szívből gratulálok remek alkotásodhoz!
Szeretettel: Margit

Zsuzsa03022019. augusztus 12. 21:01

Félelemmel teli versedet szívvel, szeretettel olvastam . Kellemes estét kívánok: Zsuzsa

roseprincess(szerző)2019. augusztus 6. 18:16

@lorso: köszönöm kedves biztatásod!

lorso2019. augusztus 6. 15:01

A félelem nagy úr, hatalmas az ereje, de sok más erővel szemben, Ő legyőzhető! Légy hős, a magad hőse, győzd le félelmed.
Szívvel voltam,
Zsolt

roseprincess(szerző)2019. július 27. 16:27

@stummer40: nagyon szépen köszönöm kedves László!
@SzaipIstvanne: köszönöm jókívánságod és kedves szavaid kedves Mária!
@60afrod: nagyon szépen köszönöm kedves Ildikó!
@csatho.jozsef.4: köszönöm szavaid, és hogy megosztottad velem tapasztalataid!
@J.Teca: köszönöm kedves Teca!
@taxus_baccata: hát ha döcögős, akkor annak az az oka, hogy nem szándékos, de valóban majdnem tökéletesen sikerült úgy, hogy nem is így terveztem. :) Akkor ne adjuk fel! Legfeljebb keressünk új célokat!
@logosz: köszönöm, örülök, hogy tetszik! Hellyel-közzel igyekszem lenni most már, ha nem is publikálok túl gyakran.
@Metta: köszönöm szépen kedves Margit!
@feri57: köszönöm kedves Feri!
@vizi: köszönöm szépen!
@anci-ani: köszönöm kedves és biztató szavaid drága Anci!
@Motta: nagyon szépen köszönöm!
@John-Bordas: köszönöm lelkesítő szavaid, de nagyon nehéz így látni a dolgokat. Tudom, hogy így kellene, próbálom is győzködni magam, de néha úgy érzem nem én irányítok. Köszönöm, hogy itt jártál és olvastál!
@kevelin: nagyon köszönöm!
@friendly: köszönöm kedves Gábor! Igyekszem!
@Thgergo1989: köszönöm elismerő szavaid kedves Gergő!
@TURIKARI68: köszönöm szépen!
@41anna: nagyon köszönöm kedves Melinda!
@lanyigeza: köszönöm kedves Géza!
@gypodor: köszönöm, hogy megtiszteltél!
@acsbalint: köszönöm, hogy olvastál kedves Bálint!
@Tamandy: nagyon köszönöm kedves Andi!
@JohanAlexander: köszönöm szépen kedves Sándor!
@R3ventlov: köszönöm szépen!
@M.Laurens: köszönöm az elismerést kedves Miklós!
@Pflugerfefi: köszönöm szépen kedves Feri!
@Golo: köszönöm kedves Radmila!
@Napszel: nagyon szépen köszönöm!
@uzelmanjanos956: köszönöm szépen János!
@Seelensplitter: az hiszem, én jó helyen várom a vonatot, csak azt nem látom, hogy a síneket felszedték... És mi van, ha fáj tartani és fáj elengedni is? Olyan ez mint a mellkasba szúrt dárda, fáj tartani, de ha kihúzzák mégjobban fáj, sőt... abba belehalsz.
@tomorg: köszönöm kedves Gábor!
@SargaNarcisz: köszönöm szépen! Igen, igazad van, ebben reménykedem én is!
@Gyula16: köszönöm szépen kedves Gyula! Mindig nagyon jóérzés olvasni a hozzászólásaid. Mosolyt csalnak az arcomra, és megmelengetik a szívem. :)
@Sida: köszönöm kedves Klára! Így igaz, sokat segít, könnyít a lelken.
@HanyeczKaroly: köszönöm szépen kedves Karcsi!
@Sivatag87: köszönöm kedves Nóra!
@kicsikincsem: köszönöm szépen kedves Ilona!
@Olga75: köszönöm az elismerést drága Olgi!
@atelk: köszönöm szépen!

atelk2019. július 26. 22:35

Nagyon megfogott, gratulálok.

Olga752019. július 25. 13:19

Annyira szomorú és letargikus (ahogy a vers címe is sugallja) a versed.
Az olvasó teljesen átérzi a lelkivilágodat!
Alexa, csodásan írtad ki magadból a benned tomboló érzelmeket, a bánatot, amiből egy remekmű született.
Szívvel: Olgi

kicsikincsem2019. július 24. 12:40

Szívvel olvastam kedves Alexandra, gratulálok.
Ilona

Sivatag872019. július 21. 19:33

Meghatóan szép és szomorú versedhez szívből gratulálok. Nóra

HanyeczKaroly2019. július 21. 11:58

Döbbenetes mélységgel írsz a letargiáról. Együtt érző szívvel, szeretettel olvastam: Karcsi

Sida2019. július 20. 12:24

Kedves Alexandra! A vers mindig segít. Ha kiírod magadból a fullasztó gondokat, hangulatokat, az nemcsak szép verset, de valamiféle megnyugvást is eredményezhet.
Szívvel gratulálok versedhez!

Gyula162019. július 20. 11:41

Sokszor kérdezem. Miért? Miért e sok fájdalom? Miért e rengeteg szenvedés? Miért e teméntelen kétségbeesés? Nem találok rá választ. Mert a válasz benned van kedves Alexandra. Nem az élet az ami visszahúz. Te magadat veted vissza. Mert félsz. Mert nem bízol magadba. Mert a félelmeiddel vonzod be a negatív életet.
Mond meg nekem kedves Alexandra. Mitől félsz igazán? Mi az ami a legrosszabb lehet az életedben? Próbálom a verset olvasni. Ami csodálatosan szép vonalat vezet. De a lelkiállapotod, minden lever. Te magad vagy aki az életedet vezeted. De rendszerint visszaveted magadat. E versed élő példa. Sorokba is szedted. Nem látod meg a szépet. A meleget. Fázol. Pedig a Nap süt. REÁD IS. Csak merned kellene kedves Alexandra.Egy csodálatos NŐ tekint a fotódról. Csak élned kellene megtanulnod. Hogy lehet szép az élet. Csak meg kellene látnod a szépet benne. 33 évesen. Mindenről lemondasz. Annyi csalódáson vagyok túl, amit gondolni sem mernének. De nem szabad leragadni az embernek. Mert eltemeti magát. Állj a tükör elé légyszíves. Mond: szép vagyok. Élni akarok. Nem érdekel a múlt. Ne temesd az életedet.
Régóta nem olvastam tőled verset kedves Alexandra. Azt hittem, hogy boldogság költözött az életedbe. Sajnos nem vagy boldog. Szomorúság, és fájdalom vesz körül. Addig ameddig el nem engeded a múltat, nem lehet életed.
Szívvel gratulálok csodálatosan szép,gyötrelmes versedhez.
Üdvözlettel Gyula.

SargaNarcisz2019. július 20. 10:11

Kedves Alexandra, nagyon szép a vers, ismerős érzések.
De azért ne add fel. Minden nap más, mint a tegnap, és hozhat újat. Leginkább olyat, amit el sem tudott képzelni az ember.
Szívvel, szeretettel Nárcisz

tomorg2019. július 20. 09:08

Sok szeretettel olvasva,
36. 💚 gratulálva, követve
Gábor

Seelensplitter2019. július 19. 22:51

Drága Alexa!

Érdekes alkotás, depresszív gondolatiság, általam sokszor átélt, megélt dolgokról írsz. Egy a lényeg: Feladni akkor sem szabad, amikor úgy érzed, belerokkansz, és már nincs semmi erőd... Viszont - igen, mondom ezt pont én, aki éveken keresztül képes vonatra várni a vízzel elárasztott repülőtéren - ha el kell engedni, mert fájdalmat okoz az, ha szorongatod (Mint például egy borotvapenge, vagy tűpárna) - akkor el kell engedni.

Szívvel: Seelensplitter

uzelmanjanos9562019. július 19. 15:46

Szomorú szép versedhez poéta szívvel gratulálok:János

Napszel2019. július 19. 14:57

Kedves Alexandra!
Versedhez szívvel gratulálok! 💜

Golo2019. július 19. 14:47

Szívet hagyok szeretettel: Radmila

Pflugerfefi2019. július 19. 14:25

Kedves Alexandra!
Mèlyre húzó soraid, fantasztikusan
adják át az érzést!
Nagyszerű alkotás!
Szívvel olvastalak!
Feri.

M.Laurens2019. július 19. 13:31

Fogadd őszinte tiszteletem és elismerésem szívszorító soraidért.
/ Miklós /

R3ventlov2019. július 19. 10:56

Beszippant és nem ereszt...

JohanAlexander2019. július 19. 09:57

Alexa, csodálatos versedhez,
nagy szívet küldök!

Tamandy2019. július 19. 07:24

Kedves Alexandra, gratulálok versedhez! Szeretettel, Andi

acsbalint2019. július 19. 07:16

Remélem a valóság nem olyen fagyos, mint ahogy a vers sugallja.
A vers remek.
kedvenc
Ács B

gypodor2019. július 19. 06:57

Nagyon jó vers! ÁTJÖTT minden sora
Szívvel
Gyuri

lanyigeza2019. július 18. 23:01

Kedves Alexandra! (20)
A tőled megszokott csodás alkotás, szívvel, szeretettel olvastam.
Géza

41anna2019. július 18. 21:43

Sok szenvedést tükröz versed!
Mély vers!
❤ 19! Melinda

TURIKARI682019. július 18. 21:08

Szívvel olvastam gratulálok versedhez

Thgergo19892019. július 18. 21:06

Kedves Alexandra!
Nagyon szépen jelenítetted meg érzéseidet versedben.
Ismerős a hangulat, amit megfestenek soraid
Szívvel, együttérzéssel olvastalak.
Gergő

friendly2019. július 18. 20:22

Nagyon szép a versed szomorúsága ellenére,
Te még semmit ne adj fel,bátrabban színezd saját világod!
Szívvel és szeretettel:Gábor

kevelin2019. július 18. 19:49

Szenvedèsedben is gyönyörű versedhez szívből gratulálok gratulálok Kevelin

John-Bordas2019. július 18. 19:48

A tizenegyedik szívet hagytam versednel szeretettel.Felelmed és szenvedései okát nem találtam versedben,de letargia talán nem is szenvedés inkább élet untsag,feladás stb.Vizsgald meg mi az oka letargiadnak,elfogadom ami okozta az a tény nem faj!Tudod mi faj?A címke amit a letargiad okára tettel,vagyis fafdalmad nem más mint az agyad szülötte ergo nem igazi fájdalom,ha megérted,hogy mi nem mindig vagyunk urai annak ami velünk történik ,de mindig urai vagyunk annak,hogyan reagálunk arra ami történt.Ha te fájdalommal látod akkor fájni fog,ha egy új lehetőség ki nyitásának akkor új lehetőséget találsz szerelemben munkában etc.Gondolkodj el és ha magadeva teszed ezt világ látást soha többe nem leszel csalódott vagy becsapott ölel János

Motta2019. július 18. 19:40

Szépen megfogalmaztad ezt a nem tűl kellemes érzést.
Szívvel olvastalak
Motta

anci-ani2019. július 18. 19:24

''Vágyom az életet, meglátni a csodát,
Porban felejteni múlt vérző lábnyomát.
Álmodni szeretnék, vágyni forró nyárra,
De valami mindig visszaránt a sárba.''

Drága Alexa, fel kell ébredni,
nem szabad a letargiának szabad utad adni!
A sárból újra felállni és továbbmenni nem könnyű,
az első lépés legnehezebb,de utána már könnyebben megy....
Szomorúságában is szép fájdalmas versedhez szívet hagyok szeretettel:
Anci

vizi2019. július 18. 18:38

Szép, gratulálok. Vizi

feri572019. július 18. 18:28

Nagyon szép szenvedésversed Alexandra
Szívvel olvastam.
Feri

Metta2019. július 18. 18:14

Drága,Alexa!
Átérzem soraid,nagyon őszinte,fájdalmas sorok!
Szívvel olvastam csodás versedet!
Margit

logosz2019. július 18. 18:06

Nagyon mély fájdalom... és nagyon jól kiírod magadból, mint mindig... Szívvel gratulálok. (és jó, hogy újra itt!) :)

taxus_baccata2019. július 18. 17:55

Szép szerkezet, jó ritmus (felező tizenkettes, itt-ott döccenő ütemmel), ellentétben a fájó, fojtó tartalommal. Mélyen átérzem minden sorát, hasonló álmok és valóság kísért. Nem szabad feladni - bár jó ha magamnak is mondogatom. Szebb holnapot! tb

J.Teca2019. július 18. 17:23

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

J.Teca2019. július 18. 17:23

3.szívvel, szeretettel, együtt érezve Veled bánatodban:J.Teca (Jeney Terézia)

csatho.jozsef.42019. július 18. 17:21

Kedves Alexandra! Nagyon hasonló lelki állapotban találtál rám verseddel, mint amiben Te vagy! Én is ''meghaltam'', de nem csak álomban, hanem ébren is, de most már élek álomban is, és ébren létben
is; újjá születtem belső emberemben, s élek többé immár nem én, hanem él bennem a Krisztus. Mint egy ma született csecsemő, felsírtam, erőtlen tehetetlenségben, hamisítatlan igazi tejet szoptam, Isten Igéjét, s reményem, bizalmam ébredt, hogy felsejlett a túlsó part, s feledem, hogy a második legbűnösebb emberem halálba adtam, mert annyira új gyermeki hitet kaptam 67 év megtapasztalt mézesmadzagos tengernyi keserű mellett, hogy teljes örömöm van és gyönyörűségem Megváltóm karjában. Csontjaimba rekesztett tűz indított, hogy ezt leírjam Neked. Isten Veled!

60afrod2019. július 18. 16:55

Kedves Alexandra!Szép ês szomorkás hangulatu versedhez
gratulálok!
Szeretettel:Ildikó

SzaipIstvanne2019. július 18. 16:52

Kedves Alexandra! Amikor ugy erezzuk, hogy ordit a csend,
szomoru, de ilyenkor szuletnek ilyen csodalatos versek.
Azert en kivanom, boldogsagrol irjal szepet legkozelebb.
Szivvel, szeretettel: Maria

stummer402019. július 18. 16:27

Kedves Alexandra!

Ismerős érzésről, állapotról írtál.
Zseniálisan, őszintén!!!
Fogadd hatalmas GRATULÁCIÓMAT!

László

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom