Szerző
Ferencz Tamás

Ferencz Tamás

Életkor: 40 év
Népszerűség: 12 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 68 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. július 19.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

Ferencz Tamás

Igaz otthonomban!

Júliusi eső áztatja papírom.
Soraimat most papírra karcolom.
Ujjaim közt ceruza táncol.
Abból szavak, némi grafitpor.

Oka nem holmi lázadás.
Technika feletti kántálás
E századot a porba tiporni.
Vagy ellene szót emelni.

Oka ennél sokkal józanabb.
Itt ülök a szabad ég alatt.
Írnám... egy erdő közepén.
Ám meglehet, épp a szélén.

Sűrű, végtelen, öreg fenyves.
Mohától zöldell, minden kérges.
Egy bakancs, egy zsák, némi étel.
Ceruza, papír, más most nem kell.

E pár napban nincs velem a jelen.
Mit áram hajt, hagytam. Nincs velem.
Védem, mi oly örömöt ad nékem.
Mert van erdőm, vizem s van rétem.

Van madaram hangos énekkel.
Van szarvasom őszi bőgéssel.
Vaddisznóim. Kicsik s nagyok.
Hegyeim ott távol. Havasok.

Vannak vizeim, folyók, tavak, patakok.
Bennük halak, s ha tisztelem, jóllakok.
Van szellőm, friss fuvallat.
Szinte íze van. Tüdőm is jóllakhat.

Hát gazdag vagyok! Ez az én vagyonom.
Ám nem tulajdon! Én is csak osztozom.
S mint jó gazda, vigyázok földemre.
Mert életem s életünk függ tőle.

Ám kevés a jó gazda. Sok mihaszna.
"Nem én ingem. Nem veszem magamra."
S megvonja vállát gőgös közöny.
"Más se vigyáz! Nekem semmi közöm."

Én, mint jó gazda, vetem ezt papírra.
Asztalom, székem egy korhadt fa.
Boldoggá tesz e mesés vagyonom.
Amott mohatenger, azon alszom.

Pénzért élmény ez a mai világ. Imádjuk ami füstöt okád, imádjuk, ami megöli ezt a gyönyörű világot. Önzőek vagyunk.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Kun(szerző)2019. július 22. 05:23

@uzelmanjanos956: köszönöm szépen hogy elolvastad!🙏

Kun(szerző)2019. július 22. 05:22

@Metta: köszönöm szépen hogy elolvastad! Köszönöm a hagyott szívet 🙏

Kun(szerző)2019. július 22. 05:21

@Gloren:
hét nappal e vén fák között.
Hatszor ''jó éjt'' nekik köszönök.
Étlen, szomjan nem hagyott engem.
Védett s tartott melegen.

Hogy soraimban látod szándékom.
Most e pár sorral ezt meghálálom.
Kifejezni csak így tudom örömöm.
E nyolc sorral néked megköszönöm 🙏


Még annyit... Sokan nem látják ezt a temérdek kincset. Viszont sokan nagyon is látják.
Én ebben bízom hogy akik látnak... Egyre többen és többen lesznek.
Gyönyörű helyen élünk!
Köszönöm hogy elolvastad 🙏

Kun(szerző)2019. július 22. 05:13

@tomorg: köszönöm 🙏

uzelmanjanos9562019. július 20. 16:32

Remek versed élmény volt olvasni, poéta szívvel gratulálok:János

Metta2019. július 20. 15:48

Nagyszerűen megírtad!
Szívvel gratulálok!
Margit

Gloren2019. július 20. 14:19

Kedves Tamás!
Nagyon tetszik a gondolatvilágod! Az ember kincse mindaz, amit nem vehet meg pénzért , csak sokan ezt nem látják és nem is tudják értékelni, nem hogy megbecsülni!, mert az anyagi lét betegei, abban mérik a gazdagságot.
Szeretettel hagyok nagy Szívet💗💗💗! Üdvözlettel: Tünde

tomorg2019. július 20. 09:39

Ez egy másik oldal,
Én remélek, Te élsz..., a végé ott az egál
Gábor

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom