Homok Attila

Álmaimban megjelent egy nő

Álmaimban megjelent egy nő,
Nevemen szólított, és hozzánő,
Hozzánő a szívemhez, lelkemhez,
De ő hasonlított egy szellemhez.
Furcsa, egy régi-új jellemhez.

Elteltek az évek, és láttam,
Amikor felébredtem, bántam.
Én csak rá és nem másra vágytam,
Hangja keresztülment rajtam oly lágyan.

Aztán minden éjjel flörtöltem vele,
Ez minek lehet vajon a jele?
Megmondanám magamnak, Ő a jövőd,
A múltamat elásni nem tudom,
De én nap mint nap csak bámulom.

Csodás az élet, te furcsa jellem,
Aztán belefásul a lelkem.
Fáradtan ismét lehunyom a szemem,
Hogy a lelked ismét velem legyen.