A hídon álló leány
Esős októberi éjszaka volt,
Ott álltam én a Duna partján,
Engem szüntelen nézett a Hold,
Hogy állok csendben, némán.
Fénye, mint kard, szúrta át a Dunát,
S tükrében e kard megtörik,
Felfedé a hídon álló leányt,
Majd, mint üstökös, továbbszökik.
Rohantam föl a hídra, hogy lássam
Képzetem fénylő aranysugarát,
Köszöntsem büszkén, alássan
Őt, a hídon álló leányt...
2018. október
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Lightningsky(szerző)2019. augusztus 12. 04:49
Köszönöm mindenkinek a kedves és biztató szavakat!
Metta2019. augusztus 6. 16:07
Csodaszép emlékezés!
Szívvel olvastam!
Margit
antal772019. augusztus 4. 21:58
Jó.
Gratulálok :)
feri572019. augusztus 3. 16:49
Nagyon szép mindennapok versed
Szívvel olvastam
Feri
1-9-7-02019. augusztus 3. 16:10
Csodálatos szép emlékezés versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó
donmaci2019. augusztus 3. 15:22
Nagyon szép versedhez szívvel gratulálok: Józsi
SzaipIstvanne2019. augusztus 3. 15:21
Szep emlekezo versednel szivet hagytam.
Beleolvastam tobb versedbe is, jol irsz.
Tovabbi sikeres, ihlet-gazdag napokat kivanok.
M.