Mennem kell
Fel-feltörő kristályvágyak
Nem hagynak megülni. Mennem kell,
Hisz szívemnél fogva húznak el
Új utaknak, új tájaknak.
Vitorlát bontnak a szélben,
Dagasztják a feszülő ponyvát,
Körém fonják a tenger szárnyát,
Míg fekszem a kábult éjben.
Előttem parti fény játszik.
Hallom, ahogy dalai zengnek,
Ahogy morajlanak a szívek,
És nem nyugszanak a sírig
Izgága gondolataimban.
Mennem kell, míg bírja a lábam.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
J.Klari2019. augusztus 4. 10:06
A fiatal kalandvágyaknak bizonyára engedni kell, de a tapasztalatokat haza kéne hozni, mert ''otthon '' csak itthon van.
Az idegen világ, bármilyen csábító, csak ''idegen'' marad.
Jó vers, kifejező.
Gratulálok.