Kételkedő
Kétségek gyötörnek,
átkozott egy szkepszis,
folynak csak a könnyek,
nem vagyok rebellis.
Minden bizonytalan,
nincsen kapaszkodó,
lelkem kihunyt katlan,
némán panaszkodó.
Káromlom az Istent,
miért is nem segít,
nekem adott mindent,
pokol bugyra hevít.
Amorf testem nyalják
majd perverz ördögök,
lombtalan fák sírják,
máglyahalál: jövök.
Hontalan magányban
hullok a semmibe,
tegyetek irányba,
nem kell a szentmise.
Bentről rág a kétely,
harapnak fogai,
szétterjedő métely,
nincsenek okai.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Bubajboszi(szerző)2019. augusztus 12. 19:20
Köszönöm. :)))
feri572019. augusztus 8. 16:46
Szomorú, reménytelenségversed Ágnes
Szívvel olvastam
Feri
Fantimora2019. augusztus 8. 10:39
Nagyon mélyről szakadnak fel ezek a sorok Ágnes. Az élet sajnos többször mutassa meg az árnyoldalát, mint a naposat. Ám az egyetemes törvény szerint sötétség nem létezhet fény nélkül. Kívánom, hogy tapasztald meg a napos oldalt is! Szeretettel Erika