Végül...
...önsorsborús alanyunk szemtelen` sok örömöt él át
Most, hogy végre kristálytiszta minden,
a redőnyt párkányig engedem.
Kint lehet világos, de itt nem!
Hallgasd az ütemet öklöző szívemen!
Érts hát félre, tépj meg, simításra fricska
hatoljon szemembe, hogy sírjon,
fújj rám, hogy a csorba kis bicska
csóktól duzzadt szám résein kinyíljon.
Mérged öljön, süsd el, mint egy coltot,
mielőtt végre azt lehelem:
Sosem voltam még ennyire boldog,
s általad tudom, mi az a szerelem...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
jusziko2019. augusztus 11. 17:26
:)
kicsikincsem2019. augusztus 10. 09:48
Szívvel gratulálok kedves András.
Ilona
feri572019. augusztus 10. 09:15
Nagyon szép alkotás András
Szívvel gratulálok.
Nagy szeretettel várlak én is a versemnél
Tisztelettel
Feri
gypodor2019. augusztus 10. 06:27
Remek vers!
Szívvel
Gyuri
John-Bordas2019. augusztus 10. 01:27
Rendhagyó megközelítés,nekem azért tetszett,a harmadik szívet sdtam versedhez János
Gloren2019. augusztus 9. 22:09
Kedves András!
Gyönyörű soraidhoz Szívvel 💗 Gratulálok! Üdvözlettel: Tünde