Szerző

Barát Krisztina

Életkor: 31 év
Népszerűség: 5 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 36 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. augusztus 10.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Barát Krisztina

Szoptatás világnapjára

Érzések kavarognak bennem,
a sebek lassan gyógyultak be.
nem volt egy vidám történet,
az első sötét és rettentő.

Úgy éreztem, elnyel az örvény,
rossz anyának éreztem magam,
még szoptatni se képes,
még jobban elkapott a gép.
A kórház sivár, s senki nem segít,
a három óra aranyszabály,
aranyóráról ne is álmodjál.
Vérzik, sebes, fáj,
kanül a karomban,
állandó látogatósereg,
hadd bámuljanak, ha szoptatsz!
Éjjel nem hozzák ki, hiába sír,
csak tápszert kap folyton,
de gondolod, majd otthon...
Az lll.hu oldalát olvasod,
de nincs erőd szembeszállni,
mindenki letör.
Hiába a sok tej, mindent mérjél,
jaj, de ez nem elég... tessék pótolni.
s csak tizenöt perc lehet egy cici...
a gyerek pedig lassan nem akar szopizni.
Négy hét után már nem kell anyatejcsi,
összezavarta a cumi.
A depresszió sötét karma körülzárt teljesen,
hiába szóltam, senkit nem érdekelt,
majd megoldod, majd jobb lesz.
Bocs, de ez nem így működik...
Még jó, hogy pár hónap múlva
a fősulin végre beszélhettem szabadon.

A második történet siker,
másfél év múlva következett,
másik kórház már, természetesen
aranyóra itt se volt,
de bent már kedvére szopizhatott.
Bár éjszaka itt se mindig maradhatott.
Segítésem volt, hogyan szoptassak.
Új gyerekorvosra is váltottam,
s nem hagytam beleszólást senkinek.
Szép huszonhét hónapunk lett!

Lelkem háborgó viharából is végre kiértem
egy bibliodráma alkalom alatt,
Isten jött és megérintett,
a tengerben voltunk,
s talán én voltam a szél,
s jött Jézus, s lecsendesített.
Ekkor bennem is lecsendesült minden,
s kézen fogva kihúzott az örvényből.

A harmadik újabb kórház,
ahol rögtön aranyóra várt.
Végig velem volt,
s azóta is szopizik boldogan,
immár tizenkilenc hónapja.
nem volt vele se sétagalopp,
mert egy lenőtt nyelvecske miatt
átment rajtam a mellgyulladás,
szerencsére megoldott három hetesen.

Minden skálán érezhetsz,
tudd, hogy ez normális.
Akárhogy döntesz,
te tudod, mi a legjobb nektek.
Ha fáj, kérj segítséget,
ha úszik a lakás,
kérj segítséget!
ne add fel!

Sokszor fárasztó, mert ez nemcsak etetés,
magad adod Neki, ha fél, ha nyugtalan,
mert még csak Téged ismer!

A hormonok, amik felszabadulnak,
téged is megnyugtatnak,
a depresszió esélye megnő enélkül...
a sikeres szoptatás kulcs,
ne hagyd, hogy elvegyék tőled,
Tőletek a kapcsot,
ami az anyaméh után még jobban összeköt.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


John-Bordas2019. augusztus 10. 12:43

Csodálatos gondolatok,a meghatodottsagtol szólni alig tudok,első szívvel hajtom le fejem az anyaság szentsége előtt!Szeretettel gratulálok ölel János

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom