Szerző

Somogyi Réka

Népszerűség: 5 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 53 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. augusztus 11.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték

A jelölők listája csak a két hétnél régebbi verseknél látszik.

Somogyi Réka

Magányosan

Végtelen magányomban e zsúfolt világban
egy szerető, hűséges nő legőszintébb álmom.
Finoman közeledne felém és átölelne,
testével betakarná testemet,
ahogy anya puha paplannal az elalvó gyermeket.
Bársonyos kezével végigsimítaná kezét az arcomon,
ahogy a lágy tavaszi szellő simogatja a fűszálakat
a sírokon.
Ajkait ajkamhoz érintené, csókolna érzékien, finoman, érezném végre,
hogy nem vagyok egyedül, magányosan.
Megszűnne körülöttem a világ,
néhány lopott órára felengednék,
eltűnne a csomó a torkomból,
mely a lelkem marja szét.
Megértésre vágyom, szeretetre,
bár érezné valaki a pokoli kínt,
ami napjaimat kíséri végig, mint az égető napsütésben delelő árnyék.
Egyre több nyugtató nyomja csak el fájdalmamat,
ami, míg a testem tönkreteszi, a lelkem egyre csak tovább sorvad.
Pedig nem kellene más, mint egyetlen megértő lélek,
aki jóban-rosszban kitart mellettem és szeret engem. Bármeddig is éljek.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Zsuzsa03022019. augusztus 13. 07:18

Vágyversedet szeretettel, szívvel olvastam. Madárcsicsergős, szép napot kívánok: Zsuzsa

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom