Szerző
Király Árpád

Király Árpád

Életkor: 38 év
Népszerűség: 18 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 49 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. augusztus 11.
A vers helyenként a szerző szándéka szerint nem követi a magyar helyesírás szabályait.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (10)

A jelölők listája csak a két hétnél régebbi verseknél látszik.

Király Árpád

Reggel

káprázik a szemem
áramlik be a fény
mosolygó arcodra
ráfesti a reményt

megfagy a levegő
özönlik be a szél
irigyen fúj ránk
a jeges ölelés

didereg az ablak
összefonja karját
remegve felölti
függöny kabátját

homályos arcodat
pislákoló fények
vetítik az ágyra
emlékezetemben

az utolsó rés is
lehunyta a szemét
magányos szobában
bámul rám a sötét

elhúzom a függönyt
mielőtt felemészt
megviselt arcomra
visszatér a remény

káprázik a szemem
áramlik be a fény
de tudom hogy ez már...
tudom hogy ez már nem...

...ez már nem az a fény

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Talankolto(szerző)2019. augusztus 19. 18:37

@kicsikincsem: Köszönöm szépen!

kicsikincsem2019. augusztus 15. 13:05

Szívvel olvastam, gratulálok.
Ilona

Talankolto(szerző)2019. augusztus 13. 21:56

@Zsuzsa0302: Köszönöm szépen! Viszont kívánom! :-)

Zsuzsa03022019. augusztus 13. 07:08

Szép vágyversedet szeretettel, szívvel olvastam. Madárcsicsergős, szép napot kívánok: Zsuzsa

Talankolto(szerző)2019. augusztus 12. 11:05

@gypodor: Köszönöm szépen!

gypodor2019. augusztus 12. 08:17

Soha nem ugyanaz a fény.... Így igaz!
Remek a versed
Tetszik
Szívvel
Gyuri

Talankolto(szerző)2019. augusztus 11. 22:38

@Cs.Viki: Köszönöm szépen! Én szeretném, ha a magányt az a valaki törné meg, akiről szól ez a vers. Ahogyan sok másik írásom is nemrégről, például ezek:

Király Árpád: Friss hajtás volt
https://blog.poet.hu/talanversek/a-legszebb

Sajnos vannak, néhány betűvel rövidíthető érzelmi problémák, amivel nem birkóztam meg, nem tudtam a kedvesemet támogatni, saját, hasonló gondom miatt. Most, hogy tudom és én magam egyre jobban vagyok, támogatom, ahogyan csak el lehet emberileg képzelni.

Remélem, hogy jobban lesz és talán írhatok arról is egy vidám verset.

Köszönöm az olvasást!

Talankolto(szerző)2019. augusztus 11. 22:34

@John-Bordas: Köszönöm szépen!

Talankolto(szerző)2019. augusztus 11. 22:33

@Amakusa: Köszönöm szépen!

Talankolto(szerző)2019. augusztus 11. 22:33

@JohanAlexander: Köszönöm szépen!

Talankolto(szerző)2019. augusztus 11. 22:33

Köszönöm szépen!

Cs.Viki2019. augusztus 11. 21:42

Kedves Árpád! Szomorkás hangulatú versednél szívvel időztem. A magány nem tart örökké! Figyelőmmel követlek tovább, Viki

John-Bordas2019. augusztus 11. 21:15

Figyelobe vettelek és a harmadik szívet adtam szép versed melle ölel János

JohanAlexander2019. augusztus 11. 18:00

Árpád, szívet hagyok remek versedhez!

Amakusa2019. augusztus 11. 15:57

Ismerős érzések. Nagyon szép képekkel, átélhetően írtad le. Szinte tapintható. Gratulálok hozzá!
Poéta barátsággal:
Lajos

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom