Horváth Ádám (Adamovics)

Bűnhődés

Sötét világ életében,
Bűntudatnak érzetében
A megbocsátásra várok,
Mielőtt elér az átok.

Vétett minden kezem, ajkam,
Bűnös a tettem, a szavam,
De a sárba tiport lélek
Tiszta marad, amíg élek.

Nem számít se vér, se mocsok,
Mindenhol maradnak nyomok,
Melyek az igazat rejtik,
Amíg létét nem felejtik.

Már soha véget nem érő,
Éjszakánként visszatérő
Jelenség, mely nemcsak álom,
Áttör minden magas gáton.

Elmenekülni nem lehet,
A lélek ha kell, eltemet,
De attól még életben vagy,
Bármit is csinálhat az agy.

Ha majd máglyán kell bűnhődni,
Lávás fürdőben tűnődni,
Mi volt a legnagyobb vétek,
Sorsunk csak ott dőlt el végleg.