Bűnhődés
Sötét világ életében,
Bűntudatnak érzetében
A megbocsátásra várok,
Mielőtt elér az átok.
Vétett minden kezem, ajkam,
Bűnös a tettem, a szavam,
De a sárba tiport lélek
Tiszta marad, amíg élek.
Nem számít se vér, se mocsok,
Mindenhol maradnak nyomok,
Melyek az igazat rejtik,
Amíg létét nem felejtik.
Már soha véget nem érő,
Éjszakánként visszatérő
Jelenség, mely nemcsak álom,
Áttör minden magas gáton.
Elmenekülni nem lehet,
A lélek ha kell, eltemet,
De attól még életben vagy,
Bármit is csinálhat az agy.
Ha majd máglyán kell bűnhődni,
Lávás fürdőben tűnődni,
Mi volt a legnagyobb vétek,
Sorsunk csak ott dőlt el végleg.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
kicsikincsem2019. augusztus 15. 11:53
Szívvel olvastam soraidat, gratulálok.
Ilona
Törölt tag2019. augusztus 15. 06:11
Törölt hozzászólás.
acsbalint2019. augusztus 14. 17:17
Nagyon jó vers. Önostorozó, talán a valóság nem ilyen komor
szívvel
Ács B
feri572019. augusztus 14. 15:07
Nagyon szép ütős versed Ádám
Szívvel jelölöm kedvencnek Üdvözlettel
Feri
SzaipIstvanne2019. augusztus 14. 14:58
Kedves Adam! Nem fog semmifele atok elerni. Mindig a jok
ereznek buntudatot, a rosszak soha. Higgy nekem, idos
korom megtapasztalta. Versednel szivvel idoztem,
minden jot kivanva.
Maria