Szerző

A. Máté

Életkor: 22 év
Népszerűség: 38 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 55 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. augusztus 14.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (10)

A jelölők listája csak a két hétnél régebbi verseknél látszik.

A. Máté

Megtérésem verse

Sokáig fekete volt az égbolt,
Vészt hozó fellegek tarkították,
Zúgó villám, jégverés, kénkő volt,
S látásom évekre vakították.

Ám világosság jött a Menny felől,
Isten Fia, a Pásztor képében:
A gerendát kivette szememből,
S lelkem újjászületett fényében.

Azóta napos, égszínkék az ég,
Rajta Galamb s bárányfelhő kacag,
S oly boldog vagyok én, mint soha még:
Nincs indulat, gyűlölet, sem harag.

Köszönöm, hogy hajlékomba jöttél!
Tudom: sokat, sokáig kopogtál,
S nem mertem hallani, hogy zörögtél,
De életem vagy, s életet hoztál.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Motta2019. augusztus 15. 20:22

Szép versedet szívvel olvastam.
Motta

MotoszkaDaniel2019. augusztus 15. 18:57

Szerintem... ez az eddigi legjobb költeményed.

Metta2019. augusztus 15. 15:11

Kedves Máté!
Szívvel gratulálok nagyszerű versedhez!
Margit

Csenge04202019. augusztus 15. 15:10

Amit mondtam, mondtam :)

kicsikincsem2019. augusztus 15. 11:39

Szívvel gratulálok kedves Máté.
Ilona

JohanAlexander2019. augusztus 15. 08:07

Máté, gratulálok nagyszerű versedhez!

molnarne2019. augusztus 15. 07:30

Csodálatos versedhez nagy szívet hagyva szeretettel gratulálok:ICA

John-Bordas2019. augusztus 14. 22:13

Nagyszerű vers,csodálatos újjászületés,figyelobe vettelek és a (4) szívvel gratulálok ,ölel János

Ametisz2019. augusztus 14. 21:32

Köszönöm ezt a csodaklassz élményt Máté!
Fénylenek a keresztrímek és a 10-es szótagszámok, melyek még jobban ráerősítenek arra az Isteni energiára, ami árad versedből.
Egy hegy csúcsán látom ragyogni a lélek újjászületésének szimbólumát.

roseprincess2019. augusztus 14. 19:00

''Köszönöm, hogy hajlékomba jöttél!
Tudom: sokat, sokáig kopogtál,
S nem mertem hallani, hogy zörögtél,
De életem vagy, s életet hoztál.''

Nagyon szépen foglaltad versbe a megtérésed történetét. Bár többen mernénk meghallani a kopogását... Örülök, hogy neked sikerült. :) Nekem látni kellene megtanulnom.
Szívvel olvastalak,
Alexa

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom