Szerző
Varga István

Varga István

Életkor: 74 év
Népszerűség: 144 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 97 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. augusztus 17.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (7)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Varga István

Borostyán szorításában

Ráncok, évek egyre jobban rám telepedtek,
indák évtizedei körém tekeredtek,
láttam tölgyet borostyán szorításában,
toportyánt vadászcsapdának fogságában.

Ám a tölgy szenvedett, de nem mutatta,
aranysakál vagy róka lábát leharapta,
míg az ember emberként éli sorsát,
nem épít az Istenhez égi lajtorját.

De a tölgyet a szenvedés örömmel töltötte,
mert őt az örökzöld kedvesen ölelte,
költő is boldogan írta tovább verseit,
múzsája ott volt, ki törölgette könnyeit.

Majd épített templomot, hol az Urat imádja,
lelkének sokszor itt a megnyugvást találja,
gyertyának lángjai meg-meglobbannak,
kövezetén a lábak néha csosszannak.

Ha útra kél, bakancsot húz, mi tartja lábát,
de ha vízre száll, biztos bont vitorlát,
sokszor a sétához elég egy jó bőrcipő,
boldogsághoz viszont rövid a földi idő.

Csapongó gondolataim múló idővel futnak,
fájó sebek hegednek, netán gyógyulnak,
múzsám hol alszik vagy ösztökél engemet,
hogy szebbé tegye a tündérkertemet.

A nyíló ajtóra pillantást vetettél,
mosoly jelent meg arcodon, ahogy rám néztél,
mimikádban bujkál egy édes huncutság,
így gyorsan eloszlott bennem a bénultság.

Vágytam nagyon csak egy szeretetölelésre,
amely szívemnek volna elektron töltése,
ajkad vonzásában szikrázott a levegő,
olyan volt ez akkor, mint mágneses mező.

Ám sajnos, közénk álltak azok az évek,
de üzenetet küldök a világmindenségnek,
a távozó fényfotonok visszatérhetnének,
lenne tere a szerelem beteljesülésének.

Örökzöld borostyán csak öleli a törzset,
ha a tölgy hullajt ősszel sok-sok levelet,
így zöldell tovább tölgynek öreg törzse,
lehet szerelemnek gyönyörű jelképe.

A szerelem, hidd el, nem korhoz kötött,
egyszer ilyen, máskor olyan ruhát öltött,
de bizony szívembe sokszor tőrt döfött,
míg a nyilazó angyal köröttünk röpködött.

Barcs, 2019. július 28., Múzsámnak

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Callypso2019. október 21. 05:56

Az utolsó versszak eleje gyönyörű koronája a költeményed mondanivalójának! Jó volt ezen az oldalon is találkozni, sok szeretettel gratulálok, kedves István! Legyen csodás, verseket gyümölcsöző heted! (:

Sivatag872019. augusztus 21. 07:04

Meghatóan csodás és fantasztikus versedhez szívből gratulálok. Nóra

JohanAlexander2019. augusztus 18. 09:50

István, tetszett versed.

tomorg2019. augusztus 18. 04:00

Remek verset,
szeretettel olvastam
szívvel gratulálok
barátsággal
Gábor (6)

A szerelem, hidd el, nem korhoz kötött,
egyszer ilyen, máskor olyan ruhát öltött,
de bizony szívembe sokszor tőrt döfött,
míg a nyilazó angyal köröttünk röpködött.

Angyalka732019. augusztus 18. 01:20

Tetszik a verse, gratulálok hozzá. Szeretettel olvastam , Melinda

Zsuzsa03022019. augusztus 17. 23:02

Mély, szép reményversedhez szeretettel, szívvel gratulálok: Zsuzsa

41anna2019. augusztus 17. 19:46

Nagyon szép soraid mellett szívecském hagytam ❤ 3!
Melinda

John-Bordas2019. augusztus 17. 15:13

Nagyon szép mely érzéseket írtál meg nagyon szép versben,a második szívvel gratulálok ölel János

feri572019. augusztus 17. 14:49

Csodálatosan szép reményversed
Szívvel olvastam
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom