Szerző

Reményi Tamás

Népszerűség: 11 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 41 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. augusztus 21.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Reményi Tamás

Távozás

Szomorúfűz alá, árnyba bújt a lét:
"Miatyánkot" rebeg, nincs előtte cél.
Fájó a létezés, megváltást remél,
Magány gyötri, oka szűnt, amiért még él.

Fekete felhő bolyong az égen,
Szél lökdösi ide-oda a légben,
Gyöngyöző könnyek bujkálnak szemében,
Fájdalma csurran s eltűnik a földben.

A Nap fénye lassan már elsötétül,
A boldogtalanság távozni készül.
Jő az éjszaka, az élet elrepül,
A bús magány az Egekben megszépül.

2019. augusztus 16.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


fabion2019. augusztus 31. 09:36

Nagyon szép és megható vers az életről , sorsról ! Köszönöm kedves Tamás hogy olvashattalak ! Szivesen jövök máskor is ! Szeretettel : Gyöngyi

Motta2019. augusztus 22. 16:07

Szép sors versedet szívvel olvastam.
Motta

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom