Szerző

Tóth Henriett

Népszerűség: 9 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 84 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. augusztus 21.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Tóth Henriett

Örök út

Csak egy lépés, csak ennyi kell, és vége.
Ha megteszem, a mélybe veszek végre.
De nem merek lépni, mert ha mégis,
Ki vigyáz rátok, ha odaleszek én is?

Ki csal mosolyt a bágyadt arcokra?
Ki vezet majd rá a szebb napokra?
De ugyan! Kifogás ez mind.
Lesz más, ki mindenkit felvidít.

Úgy hát viszlát, emberek!
Én most egy örök útra megyek.
Elbúcsúzom tőletek,
Csak kérlek, jók legyetek.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572019. augusztus 22. 08:19

Szomorú, nagyon szép alkotásod
Szívvel olvastam
Feri

John-Bordas2019. augusztus 21. 23:03

Figyelot és szívet kellett adnom a versedhez,mert megkapó szomorusagaban is,ölel János

Törölt tag2019. augusztus 21. 22:21

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom