Fájdalmas búcsú
Búcsúzik tőlem szerelmem
Ki a mélyben hagyott engem
Akit mindig csak feljebb emeltem
És téged is fájdalmas szerelem
Minden kapcsolat mely hosszú és erős
Annál jobban fáj ha eljő a búcsúidő
Mikor a társad elhagy és összetör
Ki szavaival egyszerűen megöl
Földdé teszi egyenlővé érzésidet
S a halál csak érted siet
Ki egyre csak szomjazik véredre s nem másra
Mely lelkedből a szerelem utolsó darabját is kiássa
Angyalból lett ő pokol királynője
Ki a halálod tervét egyre csak szője
S te mégis életedet adnád érte
De hiába már mindennek vége
Egyedül a magány van véled
S érzed mindennek vége
A képed széjjeltépte
De nevét szívedbe bevéste
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
szombati2019. augusztus 30. 11:28
Szomorúan szép versed meghat.
Át tudom érezni.
Nagy szívvel gratulálok versedhez!
Új négysorosom neked is szól.
Ha akarod olvasd el nálam.
Üdvözlettel!
Szeretettel!
Tibi
tomorg2019. augusztus 23. 18:51
Nagyon remek és szép a versed, szívvel időztem, szeretettel olvastam Gábor
Várlak szeretettel, egy kalandra!
Tömör Gábor: Épphogy túléltem...