Polgár Judit

Örökké

Már mindent megpróbáltam,
Volt döntés, mit megbántam,
Lettem volna csak a barátod,
De vártam minden pillantásod,
Megmaradt így is fájó hiányod.

Már mindent megpróbáltam,
Egyszer már továbbálltam,
Eltemettem mélyre a lelkem vágyát,
Elvesztettem minden játszmát,
Mégsem éreztem hiányod múlását.

Már mindent megpróbáltam,
Minden idő kincs, amit tőled kaptam,
Nem tudom néha én sem, mit érzek,
Életemben minek is nevezzelek,
Lelkem ragyogásba kezd, ha szemedbe nézek.

Már mindent megpróbáltam,
Volt idő, amit nem jól használtam,
Lelkem minden útja hozzád vezet,
Ha bűn ez a bennem dúló szeretet,
Hozd meg te a végső ítéletet.

Már mindent megpróbáltam,
Lelkem súgja, hogy újra próbáljam,
Ha nem keresnélek soha többé,
Lelkem a döntés összetörné,
Mert te váltál az életemmé.