Szerző
Kondorosi K. András

Kondorosi K. András

Életkor: 63 év
Népszerűség: 148 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 114 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. szeptember 2.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (21)

Kondorosi K. András

Nevelés

"Csak mikor istenek születtek,
szülőkben kélt ily iszonyat."
A hang halk: gyere ide, kisfiam!
A fiú szinte önkívületben,
Térde összekoccan, ina reszket,
Görbül a szája, sírna, de nem mer,
Lába rogyadozik, remeg, de megy,
Jeges félelem kúszik szívembe,
Látva rettegését a gyermeknek,
S ami következik, az borzalom,
A nagy, csontos férfikéz iszonyún
Üti, pofozza a gyermekarcot,
A fiú feje lódul nagyokat,
Nem fut el, áll kiszolgáltatottan,
Közbelépésemre jön a válasz:
Én így nevelem a gyermekemet!
És egyszer megköszöni még nekem.
A megalázott fiú halkan szól,
Apa, kérem szépen, elmehetek?
Mehetsz! Köszön, de nem néz rám, elmegy,
És én szégyenlem felnőttségemet.

Az idézet József Attila Iszonyat című verséből való.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


lorso2019. szeptember 12. 11:48

Szívvel gratulálok!
Zsolt

kicsikincsem2019. szeptember 5. 13:47

Szívvel gratulálok kedves András.
Ilona

stapi2019. szeptember 5. 10:20

Jeges borzongással olvastam J. A. költeményét, s neked sikerült azt az érzést feleleveníteni benne. A tényekhez nem találok szavakat, de a versedhez gratulálok!

valosag2019. szeptember 3. 15:38

Döbbenetes történet,nagyon jól megírva!
Elképesztő,ha így akarja valaki nevelni a gyerekét.
Inkább megfélemlítés és lelki trauma a végeredmény.
Szívet hagyva reménykedek egy jobb világba...
(reménytelenül)

1957052520122019. szeptember 3. 15:30

Szomorú szívvel olvastam soraidat, Irén

marcsa2019. szeptember 3. 15:10

Sose köszöntem meg. :-(
És egy felnőtt sem tett soha feljelentést. Ja ez olyan, mint a facebook lájk, meg a megosztást. Amikor tenni kell, senki sincs már sehol.

SzilajMark2019. szeptember 3. 13:53

Szívvel gratulálok! 🤗
Márk

anci-ani2019. szeptember 3. 10:24

Brutális nevelési módszer, amikor egy Apa ilyen remegő rettegést, félelmet kelt gyerekében és üti veri agyba-főbe! Az ilyen szülőtől el kell venni a gyereket, kimenteni a halálfélelemből.
Döbbenetes versed sajnos nagyon is valós képeket fest, melyek megtörténnek.
Szomorú szívvel, elismerés alkotásodhoz:
Anci

zelgitta12019. szeptember 3. 07:45

Na, ezt a megrâzó útmutatást kigagyhattam volna mára...
De most komolyan: tartalmâban a borzalom fantasztikusan âbrázolva, erôsen hat az olvasóra. A rettenet mûvészi fokon, a
Versed. András, elismerésem❤
B.

gypodor2019. szeptember 3. 06:08

13.
Gyuri

szombati2019. szeptember 3. 05:55

Vannak ilyen, nem emberek.
Mi lesz a gyerekből?
Vagy ezt kapta aki ezt csinálja is?
Nagy szívvel gratulálok versedhez!
Új négysorosom neked is szól.
Ha akarod olvasd el nálam.
Üdvözlettel!
Szeretettel!

Tibi

955kondoros(szerző)2019. szeptember 3. 01:16

Kedves Feri!Hogy vannak e ilyen emberek?Ebben az ''esetben'' már nincs. Egy közeli ismerősöm,egy országosan ismert illető volt,már nincs közöttünk.Érzem,hogy írásom sokaknak komoly érzelmi traumát is okoz. Nagyon sajnálom,ez sajnos megtörtént. Nagy költőnktől Wass Alberttől idéznék ide illő pár sort: ''s a sújtó kéz is szent jóvátétellel hasznos anyaggá vált a föld alatt...''Köszönöm méltató soraidat.Üdvözlettel:András

Pflugerfefi2019. szeptember 2. 22:55

Húú!
Vannak ilyen emberek?
Remek versben adtál hangot
ellenérzésednek !
Agyermek a jövő záloga!
Szivvel gratulálok versedhez!
Feri.

SzaipIstvanne2019. szeptember 2. 19:01

Kedves Andras! Igy nem szabad gyermeket nevelni. Nevelni?
Egy bizonyos normat azert be kell tartani, ami nem a veresrol,
megalazasrol szol. Inkabb a kolcsonos Szeretetrol.
Szivvel idoztem: M.

Meroni2019. szeptember 2. 18:52

Kedves András! Szívszorító és iszonytató a történet, remek a vers! Gratulálok, tisztelettel és szívvel. Roni

tomorg2019. szeptember 2. 18:01

Kedves András!
Remek a versed, szeretettel olvastam és
szívvel gratulálok, barátsággal, Gábor (5)
Tömör Gábor: Kisfiam a versemhez

John-Bordas2019. szeptember 2. 17:23

Sajnos ez a norma manapság is ( rosszabb volt a múltban),a veres és bántalmazás a buták fegyvere,akik csak az állati színvonalon léteznek,köszönöm szembeszallasodat,igazi jó emberre vall,versedet a (3) szívvel magasan méltatom,ölel János

Metta2019. szeptember 2. 16:51

Kedves András!
Rosszul vagyok,ha azt látom,hogy gyereket bántanak.
A versed nagyon jó lett!
szívvel!
Margit

Motta2019. szeptember 2. 16:10

Már a történet olvasásától is ideges leszek!
Szívvel
Motta

feri572019. szeptember 2. 15:42

Nagyon szép alkotásod
Nagy Szívvel olvastam, mint a többi versedet is.
András,a Figyelőmben követem továbbra is a verseidet/ remélem te is az enyémet/
Nagy Szeretettel várlak én is a versemhez.
Nagy elismeréssel,tisztelettel
Baráti szeretettel
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom