Szerző

Babes Bence

Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 131 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. szeptember 3.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Babes Bence

Áldozat

Hideg az éjszaka, bájosan ragyog a holdfény,
sírva kérsz egy édes, távolodó alakot, mondd még.
Futva is, de hangod egyre nagyobb, magasabb,
egy tóig üldözöd, nem látsz benne semmit, csak magányos halakat.

Úsznak egymás körül, egymástól távol,
a sötét alak a túlparton botorkálva táncol.
Összerogy, de felkelni nem tud,
csúszik bele a vízbe veszéllyel, hogy megfúl.

Lábad veri a gyökeret, megmozdulni nem tudsz,
a tó partján állva reménnyel, hogy átjutsz.
Magányos halak figyeltek és veled sírtak,
csöndes, rejtélyes hanggal magukhoz hívtak.

Átengednek, de feltétele magas,
a nő életéért cserébe feláldozod magad.
Belemész, a halak vezetnek a vízben,
a ruhája halovány barackos színben.

Partra érve kinyitja szemét,
de nem érez senkit, csak egy alaknak hűlt helyét.
A tóban édes halak úsznak egymástól távol,
hárman vannak, kiknek énekük selymes, mint a bársony.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572019. szeptember 4. 07:14

Szomorú, nagyon szép drámai versed megérintett és elgondolkodtatott.
Nagy Szívvel jelöllek kedvencnek és
szeretettel várlak én is a versemnél
Üdvözlettel
Feri

Törölt tag2019. szeptember 3. 21:10

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom